Megkérdeztük - Benedek Szabolcs

Benedek Szabolcsot az Athenaeum Kiadó gondozásában tavaly megjelent Aranyalma című regényéről, a könyv keletkezési körülményeiről és a török kori Budáról kérdeztem. Egy részlet az interjúból:

"Az Aranyalma története két, utóbb összeérő szál mentén halad: egy török fiú és egy cigány lány életét, sorsát követhetjük nyomon. Hogyan találtál rájuk, s mennyire természetesen adódott e két különleges képességekkel rendelkező karakter meseszerűen izgalmas sztorijából (a lánynak boszorkányos gyógyítóereje van, a fiúban költői tehetség lakozik) a vérszívók, démonok háborús világának megjelenítése?

Régóta foglalkoztat a török kor, világéletemben vissza-visszatérően elég sokat olvastam róla, és az olykor rajongásba csapó érdeklődésemet – már, ha lehet ilyet mondani, elvégre mégis csak a magyar történelem egy tragikus periódusáról beszélünk – egészen az Egri csillagokig vissza tudom vezetni. Szóval elég régóta benne volt a levegőben, hogy egyszer megírom, hogyan képzelem el a régi török világot, és hát amennyire tőlem tellett, igyekeztem minél hitelesebbre képzelni. Ehhez viszont kellett egy sztori, és ugyebár örök axióma, hogy a legjobb sztorik a szerelemről és a halálról szólnak. Egyébként, amikor elkezdtem írni a könyvet, pont a kiváló Elif Shafak Az építészinas című regényét olvastam, úgyhogy biztosan az is hatott rám, és részben inspirált arra, hogy ezt a világot török szempontból közelítsem meg, fűszerként meg, azt hiszem, egy kicsit kevertem bele Márquez és Rushdie úgynevezett mágikus realizmusából is. Az oszmán kori Magyarországon ugyanakkor minden keleti pompa mellett elég puskaporos volt a levegő, a démonok ily módon bekívánkoztak a sztoriba. Az pedig szándékos volt, hogy az Aranyalma nem egy bizonyos esemény idején játszódik, hanem belesűrítettem a 150 éves hódoltság számos történését, hogy minél átfogóbb legyen a tabló."

A teljes beszélgetés ezen a linken olvasható.