Mese

Az új nadrág című mesém a szerzői szándék szerint az elfogadás erejéről szól.

Részlet a szövegből:

"Hónapok teltek el, a telet tavasz váltotta, a tavaszból nyár lett, és többé nem került szóba a nadrág. Sőt nemegyszer előfordult, hogy Ferkó az ebédlőasztalhoz is abban ült le, pedig odahaza mindannyian melegítőben voltak, utcai ruhát ugyanis nem illik viselni a lakásban.

Egy év múltán az új nadrág is kopni kezdett, a varrások széle megereszkedett, a szára alul pedig ugyanúgy elrongyolódott, mint a réginek. Egy este anya vasalás közben végignézett rajta, majd összecsapta a kezét:

– Kisfiam, te kutyák között hemperegsz? Ebbe a hacukába csak hálni jár a lélek! Ezt így nem hordhatod tovább. Mit fognak gondolni rólunk? Új nadrágot veszünk!

Ferkó lesütötte a szemét, és dacosan a szobájába vonult.

Most úgy tűnt, ő arat diadalt, mert valóban elmaradt a nagybevásárlás. Se másnap, se azután nem mentek az áruház felé. Csakhogy közben újból hamar sötétedett, megint sűrű köd ülte meg a várost esténként, és az iskolások nagy örömére ismét beköszöntött a téli szünet."

Az új nadrág ezen a linken olvasható.