Mesterségem címere

Immár online is olvasható Molnár H. Magor esszéje a mesterséges intelligencia és a művészetek kapcsolatáról az Eső tavaszi számának tematikus blokkjából. Az esszé egy rövid esettanulmányt is tartalmaz, minthogy az összeállításban olyan Petőfi- és Jókai-stílusimitációk is olvashatóak, amelyeket a szerző íratott a generatív mesterséges intelligenciával. Részlet az esszéből:

De tekerjük visszább a történelem idővonalát egy játék erejéig! Képzeljük magunkat az ötezer-ötszáz évvel ezelőtti Mezopotámiába, ahol éppen feltalálják a kereket! Ha betérünk egy sörivóba, bizonyára belebotlunk a találmány ellenzőibe, akik malátától mámorosan hirdetik álláspontjukat: „Aki kerekes szekeret használ, az gyenge lesz, és ellustul, mint egy kövér kecske!” Illetve: „Eddig az ökrök és az emberek cipelték a terheket, most meg a kerekes kocsik végzik el helyettünk a munkát! Mi lesz így a hordárokkal?” Vagy menjünk át Egyiptomba, ugyancsak nagyjából ötezer évvel ezelőttre, hogy meghallgassuk, amint a papok egy csoportja hevesen tiltakozik a hieroglifák szélesebb körű használata ellen: „Az írás szisztematikusan leépíti az emlékezetet! A szóbeli hagyomány szép lassan kihal!” Avagy: „A fiatalok már nem fogják fejből tudni a történeteinket, ha mindent kőbe véshetnek. Az elme elsorvad, ha nem gyakorolják!” Na és mire gondolt a konzervatív ősember, amikor a törzsi közösség radikális tagjai megszelídítették a tüzet? Talán valami ilyesmire: „A fiatal vadászok ellustulnak, ha bármit megehetnek.” Továbbá: „Ez az úgynevezett sütés csak gyenge fogakat és erőtlen állkapcsot fog eredményezni!” Persze, egy adott pontból nézve a konzervatív ősembernek is igaza lett, hiszen a lágyabb ételek valóban magukkal vonták az állkapocs zsugorodását, mozgékonyabbá válását, ami elősegítette a beszédfejlődést, a jobb artikulációt. Vagyis az evolúció végül alkalmazkodott az új körülményekhez, és ismét fejlődésnek indult ebből a megváltozott alapállásból.

Fotó: az Eső Floridában. Forrás: Facebook / Eső irodalmi lap