"Mindig arra van Kolozsvár, amerre hazavisz a vonat"

Ha megnézzük az elmúlt évtized erdélyi prózatermését, mindenképp Vida regénye az, amely konkrétan a Trianon-mítosz eredetének indul a nyomába, s magát a mítoszt próbálja valamiképp – hihetetlen rezignáltsággal és kegyetlenséggel – lebontani. Vida nem bűnösöket keres, hanem tükröt tart, nem véletlen, hogy a regény elején található esszében már szembesít önmagunkkal, önfelmentő mítoszaink hiábavalóságával: „Vérrel szereztek-e maguknak országot a románok vagy ügyküdéssel? Nekik szolgáltatott volna igazságot a történelem? Már alig számít. És bár nem feladatom választ adni a kérdésre, hogy miért történhetett ez meg, pontosabban: miért hagytuk elveszni Erdélyt, a félrevezetések elkerülése végett röviden kijelentem, hogy nem volt rá szükségünk, és azért nem kapjuk vissza soha többé, mert úgysem tudnánk mihez kezdeni vele. Mi, magyarok, így, többes szám első személyben.”