Mindíg jól jön egy hivatali pecsét...
Egy zenetudmányilag olyan "léhának", folyamatosan változónak tartott műfaj esetében mi lehet az eredeti szerzői szándék bizonyítéka? Mikor lehetünk biztosak abban, hogy azt a művet játszuk, vagy halljuk, amelyik egy a szerző fejében megszületett, ahhoz legközelebb áll? Van-e egyáltalán ilyen?
Folyamatos polémia az - vagy mondhatnánk nincs közmegegyezés abban -, hogy egy operettnek van-e eredetinek, véglegesnek, alapműnek tekinthető zenei verziója. Bár én nem vagyok tudós, s így nem is szeretnék abban a szerepben tetszelegni, hogy e kérdéskörben tudományos választ tudok adni, de sok érdekes kérdéssel, adattal találkoztam, mint előadó. Mostani kutatásaim során pedig még több elgondolkodtató adattal találkoztam és találkozom minden alkalommal, amelyekből megbízható következtetések vonhatóak le. Ettől függetlenül ismerjük az eredetileg színrekerült művet? Úgy tűnik, hogy ismerhetjük, hiszen a hivatalos pecséteknél kevés megbízhatóbb bizonyíték van.
Az operettek zenekari anyagai, partitúrái, zongorakivonatai folyamatosan vándoroltak a különböző társulatok között, tulajdonosai szép rendben cserélődtek, hiszen az színtárulatok jeletős része magántársulat volt, üzleti vállalkozás, melyek gyakran csődbe mentek, vagy ellehetetlenültek. Így találhatóak a legkülönbözőbb tulajdonlási pecsétek az anyagok legkülönbözőbb oldalain az alábbi feliratokkal: Krecsányi Ignác, Alapi Nándor és Heves Béla, Zilahy Gyula, Megyeri Dezső, Csáky Antal, Mariházy Miklós, Sereghy Andor (és még sokan mások) “színigazgatók könyvtárából”.
De a legnagyobb öröm és a legfontosabb bizonyíték egy igazi jogtulajdonlási bevételi pecsét. Huszka Jenő Bob hercegét 1902 december 20-án mutatták be a Népszínházban. Innen eredeztethetjük a magyar operett játszást, hiszen a Bob herceg hatalmas sikeréből nőtt ki a magyar operett máig tartó világsikere.
Egy sok kézen-közön járt kotta tartalmazott egy ilyen nagy meglepetést. A partitúráról azt tartották, hogy az 1950-es évek eleji Huszka-rehabilitáció keretében került leírásra. De a két kötet kottán az alábbi pecséteket találtam:
Bárd Ferencz és Testvére 1903 jan. 1, Budapest
Bárd Ferencz és Testvére 1903 jan. 23, Budapest
Nincs is ennél életszerűbb: a bemutató után bevételezi a jogokat megvásárló a végleges anyagot. S pontosan rögzíti, hogy mikor kapta meg az első és mikor a második kötetet.
Ezen információk egybevágnak az első nyomtatott zongorakivonaton (Legnépszerűbb dalok 15 oldalon) szereplő adatokkal, melynek dátumát sajnos nem tudjuk:
Bob herczeg - Daljáték 3 felvonásban
Kiadók sajátja minden többszörözési, átírási és előadási jog fenntartásával
Bárd Ferencz és Testvére
Budapest, Kossuth Lajos-utcza (Standard palota)
Leipzig Crusiusstrasse 8
Bárd Ferenc és Testvére Színpadi Kiadó néven Bárd Ferenc (1865–1938) és Bárd Móric alapítottak zeneműkiadót 1893-ban. Kiadványaik az operett, tánczene, dal, zenetanítás széles körét ölelik fel. 1908-ban Bárd Móric kivált a vállalatból.
Így minden összevág.
Az élet fintora, hogy a partitúrában azonosítani kell, valamint szét kell válogatni a három különböző kéz általi bejegyzéseket, amely munkához a többi meglévő, korabeli forrás nagy segítség lehet.
És ez csak egy példa…