„mintha Kálmán a világot bejárt műveiből merített volna…"
Egy mára elfeledett Kálmán-operett - a Zsuzsi kisasszony, vagy másként a Farsang tündére - kálváriája, amelynek mintha minden dallamát már ismernénk
1915 február 23-án került bemutatásra a Vígszínházban az a Kálmán Imre operett, amely egy időben írórott a Csárdáskirálynővel: a Zsuzsi kisasszony. E mű azon ritka Kálmán-darabok egyike, amelynek hamarabb volt bemutatója Pesten, mint Bécsben. A közhiedelem szerint mérsékelt sikert aratott, amely az előadásszámok ismeretében nem teljesen helytálló. A bemutató után a zenekritikusok arra célozgattak, hogy "mintha Kálmán a világot bejárt műveiből merített volna…" – ez azért is meglepő, mivel a Zsuzsi kisasszony előtt csak egyetlen Kálmán-operett futott be világsikert, a Tatárjárás, a többi mind a postamester-lány színpadra lépése után született. A valóságban viszont tényleg nagyon sok az áthallás a Csárdáskirálynővel és majnem minden – azóta világsláger – zenei előképe megtalálható benne. Azt se felejtsük, hogy a Csárdáskirálynő emblematikus „Hajmási Péter”-e sem született volna meg – hisz ez csak a pesti bemutatóhoz készült –, ha a „Jaj mamám”című dal már nem aratott volna nagy sikert egy évvel korábban a Zsuzsi-ban. Mindez valószínüleg hozzájárult ahhoz, hogy Kálmán állítólag a Zsuzsi kisasszonyt tartotta a legkedvesebb művének...
1916-ban, jelentős átdolgozás után, viszont Miss Springtime címmel a Broadway-n már megnyerte az amerikai közönség szívét. Nem sokat váratott magára a bécsi bemutató sem, hisz Willner és Österreicher szövegkönyvével, ismét átdolgozva Faschingsfee címmel 1917. szeptember 21-én mutatták be a bécsi Johann-Strauss-Theaterben. A történet nagyon emlékeztet Lehár Luxemburg grófja című operettjére, de Kálmán zenéje itt is győzedelmeskedett. A német nyelvterületek Csárdáskirálynője, Fritzi Massary kedvéért újabb átdolgozáson esett át a mű, amelyet 1918-ban a berlini Metropol Színházban mutattak be. Így ma két eltérő zenei anyagot ismerünk a Faschingsfee-ből: az 1917-es bécsi és az 1918-as berlini változatot. Vélelmezhetően a szövegkönyvek gyengeségei miatt a négy változat (cím szerint nevezhetjük bárhogy az azonos zenei alapanyagot) egyike sem lett akkora világhír, mint a Csárdáskirálynő, amit leginkább csak mi zenészek bánhatunk.
És itt érkeztem el a fényképen bemutatott Farsang tündére címet viselő szövegkönyvhöz, amely a Zsuzsi kisasszonyból többszörösen átdolgozott Faschingsfee 1919-es, magyar bemutatójához készült és a napokban került a birtokomba (megvásároltam :-). Ez – a gyakorlati haszna mellett – azért volt nagy öröm számomra, mivel tudtommal csak egy példány fellelhető belőle az Országos Széchenyi Könyvtár Színházi és Zeneműtárában (22/049/Raktár). Nagyon érdekes lesz majd megtudni belőle, hogy a pesti bemutatóhoz végül a bécsi, vagy a berlini verziót választották, valamint, hogy a részlegesen hiányos Zsuzsi kisasszony zenekari anyaghoz kiegészítésül fel fogom-e majd tudni használni a magyarországi Farsang tündére zenei forrásokat. Ez hamarosan ki fog derülni…