Mockup

Egy 2022-ben, az Xponential Transilvania Coworking & Office terében rendezett kiállításom fotóit használtam fel arra, hogy látványtervet készítsek a mostanra elkészült hat festménnyel. Az eredeti kiállítási enteriőrfotókat fekete-fehérré alakítottam, majd Photoshopban ráhelyeztem az új munkáimat, így egy digitális próbaelhelyezést, vagyis mockupot hoztam létre.

Elsősorban arra voltam kíváncsi, hogyan működnek együtt ezek a képek egy konkrét térben: milyen ritmust hoznak létre egymás között, hogyan váltakoznak a sötétebb, zártabb kompozíciók és a világosabb, nyitottabb hátterű munkák, illetve mennyire képesek sorozatként is összetartani. A fekete-fehérre redukált, ipari jellegű enteriőr ebben a próbában semleges háttérként működik: visszafogja a környezet vizuális zaját, miközben kiemeli a festmények színes, sűrű, organikus és mesterséges formavilágát.

Számomra ez a látványterv nem egyszerű kiállítási illusztráció, hanem a munkafolyamat része. Segít távolabbról ránézni arra, hogy a festmények különböző térkezelései — a sötét, mély tónusú közegek, a világosabb hátterek és a modulált, átmenetes terek — milyen viszonyba kerülnek egymással.

A fotókon az a legerősebb, hogy a fekete-fehérre vett ipari/beton tér nem versenyez a festményekkel, hanem hideg, semleges kiállítási közegként működik. Így a képek színes, sűrű, organikus-mutálódó formái még jobban leválnak a környezetről. A látványtervben jól látszik az is, hogy a sötét és világos hátterű festmények váltakozása nemcsak egyenként fontos, hanem a sorozat egészének ritmusát is meghatározza.

A látványterv így a sorozat térbeli és ritmikai működésének ellenőrzésére is lehetőséget adott.