Művészet | 1978

Képeinek vonalai ott jelentkeznek, ahol két szín találkozik. Alig átkomponált látványt fest ecsettel, oly módon, hogy látványrészleteket egységesít dekoratív eszményű vonalaival. Mégsem lesz sem harsogó, sem üres dekorativitású a kép, inkább a "leábrázolt" darabka valóság - rendszerint utcarészlet vagy épület - vaskos, színekkel és síkokkal elmomdott ünnepélyesítése. Ircsik József képei festészetünknek azt a holtponti helyzetét példázzák, ahonnan a dekoratív vagy a kifejező irányba egyaránt lehetséges lenne az elmozdulás. De nem mozdul. Az Ircsik képek nézője képzeletével akár a részletekben is hiánytalanul rekonstruálhatja a festmény alapjául szolgáló látványt, de tovább fokozhatja a képben felvetett konstruktív lehetőségeket, a neki tetsző konstruktív képletekig. (Művészet, 1978.)