Keszey Judit 2026
irodalom
Bemutatkozás
Tanulmányaimat a veszprémi Pannon Egyetemen kezdtem. Bölcsész és tanár vagyok, gyűjtő- és kutatóutak lelkes résztvevője. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földtudományi Doktori Iskola Regionálistudományi Tanszék doktorjelöltje vagyok. Szakmailag büszke vagyok a Szép Magyar Beszéd-verseny országos III. helyezésére, a Kazinczy-emlékéremre, valamint hogy TedXBalaton-előadó lettem.
Sokfelé éltem Európában, 10 évig székelyföldi lakos voltam, de végül hazahúzott a szívem a Balaton mellé. Munkáim mindig kapcsolatban álltak a „szavakkal és az emberekkel”: pedagógusként szerkesztőként dolgozom, pályázatokkal foglalkozom. Számos interjút készítettem, melyek során több tabusított téma előkerült: kisebbségi és nemzetiségi lét- és anyanyelvhasználat a sváb kitelepítés után, vallási megkülönböztetés, magzatelhajtás, a család-karrier ellentéte mind megjelentek a témák közt.
Jelen kiírásban a célom egy interjúalapú dokumentumkötet létrehozása „Mekényesi memento” címmel. Az ösztöndíj ideje alatt szűkebb-tágabb lakókörnyezetem nemzetiségeinek egyéni sorstörténeteit vetem papírra a XX. századi események árnyékában. Tézisem, hogy a múlt századi dunántúli nemzetiségek sorstörténete eltér egymástól, napjainkra viszont identitáserősítő, közösségépítő erővé vált. Az eddig zajló multidiszciplináris kutatásaink („Semmi különös?!” - társadalmi innovációs projekt, Display Europe- és a Román Kulturális Minisztérium-ösztöndíja, a svéd-egyiptomi Anna Lindh Foundation ösztöndíjanak) eredményei is arra mutatnak rá, hogy egyes múltbéli élmények mennyire fontosak az identitás definiálásához. A könyv szándéka a mára már 24. órájában lévő korosztály beszéltetése, sorsának bemutatása. Az interjúkötetben kirajzolódik egy közelmúltbeli - magyar történeti diskurzusba illeszthető - közösségi narratíva úgy, hogy a mekényesi magyar, sváb, cigány, csángó együttélés és identitás közösségkovácsoló jelentősége is megmutatkozzék.
Sokfelé éltem Európában, 10 évig székelyföldi lakos voltam, de végül hazahúzott a szívem a Balaton mellé. Munkáim mindig kapcsolatban álltak a „szavakkal és az emberekkel”: pedagógusként szerkesztőként dolgozom, pályázatokkal foglalkozom. Számos interjút készítettem, melyek során több tabusított téma előkerült: kisebbségi és nemzetiségi lét- és anyanyelvhasználat a sváb kitelepítés után, vallási megkülönböztetés, magzatelhajtás, a család-karrier ellentéte mind megjelentek a témák közt.
Jelen kiírásban a célom egy interjúalapú dokumentumkötet létrehozása „Mekényesi memento” címmel. Az ösztöndíj ideje alatt szűkebb-tágabb lakókörnyezetem nemzetiségeinek egyéni sorstörténeteit vetem papírra a XX. századi események árnyékában. Tézisem, hogy a múlt századi dunántúli nemzetiségek sorstörténete eltér egymástól, napjainkra viszont identitáserősítő, közösségépítő erővé vált. Az eddig zajló multidiszciplináris kutatásaink („Semmi különös?!” - társadalmi innovációs projekt, Display Europe- és a Román Kulturális Minisztérium-ösztöndíja, a svéd-egyiptomi Anna Lindh Foundation ösztöndíjanak) eredményei is arra mutatnak rá, hogy egyes múltbéli élmények mennyire fontosak az identitás definiálásához. A könyv szándéka a mára már 24. órájában lévő korosztály beszéltetése, sorsának bemutatása. Az interjúkötetben kirajzolódik egy közelmúltbeli - magyar történeti diskurzusba illeszthető - közösségi narratíva úgy, hogy a mekényesi magyar, sváb, cigány, csángó együttélés és identitás közösségkovácsoló jelentősége is megmutatkozzék.
Hírek, Események