Nagy-Laczkó Balázs: Békési kalácsságok
az ételeink máig nyíltan és őszintén megvallják, kik is vagyunk valójában
A 18-19. századi újjátelepülés során megyénk soknemzetiségű térséggé vált, amely máig meghatározza szűkebb hazánk sajátos arculatát. Jó pár évtizede, sőt, lassan egy évszázada annak, hogy az egyes nemzetiségek képviselőit (vagy éppen a mára sok esetben városi rangra emelkedett hajdani falvaink lakóit) aligha tudjuk beazonosítani vagy megkülönböztetni egymástól pusztán a viseletük alapján.
A viseletet is ma már sokkal inkább csak őrzik, akik óvják, semmint viselik, hacsak nem néhány igazán kivételes ünnepi alkalommal. Ám jellemzően a falunapokon, búcsúban sem a törökméz- és bocskorszíjleső közönség soraiban vesszük észre őket, hanem jószerével a színpadi fellépőkön, vagyis az egykori népviseletek ma már sokkal inkább jelmezek, mintsem hétköznapi vagy ünnepi ruhatárunk szerves tartozékai, még ha elvétve akadnak is kivételek.
Egészen más a helyzet azonban az ételeinkkel, melyek máig nyíltan és őszintén megvallják rólunk, kik is vagyunk valójában,