Nagy-Laczkó Balázs: Dobszó
Tiszatájonline, 2020. január 25.
Esténként féltem sokat. Hatalmas ablakon lépett a nappalinkba a sötétség – apám büszkesége volt. Egy ház se volt a mi utcánkba, aminek ilyen nagy ablaka lett volna – egy egész falnyi – rá lehetett látni rajta nemhogy a saját, de a két szomszéd udvarára is. Az udvar persze kicsi volt nagyon, szembe egy kádárkocka fala – azt takarta apám két almafája: a tudásé és az öröklété – persze nem működtek ezek se a rendeltetésük szerint.