Hír
2022-03-14 20:37:00
Tiszatáj: https://tiszatajonline.hu/kepzomuveszet/barcelonai-reflexiok/?fbclid=IwAR2oNPW1_g9iFXjvG0h-D1a8qyEAzHv2w14l2XA1XUZTU2klUhAes9pEM_o
Nagy Zopán: Barcelonai reflexiók…
Barcelona! Kortárs Galériák és a többiek... Avagy: expressziók, impressziók, éber álmok, révülések, átjutások… Nagy Zopán írása, képzőművészeti reflexiója, műtárgyfotókkal és életképekkel kísérve...
Nagy Zopán írása a Tiszatáj folyóirat oldalán:
Részletek:
Can Framis, Barcelona, Catalan Contemporary Painting (Fundació Vila Casas múzeum):
A La Seu-katedrális és a Casa de la Pia Almoina – a történelmi és kulturális jelentőségű, gótikus és reneszánsz építmény** – megtekintése után, áthaladva a nyüzsgő gótikus negyeden, majd tévelyegve mesés kis utcákban is: végre fölsejlik a keresett Can Framis! Kortárs katalán műalkotások az 1960-as évektől napjainkig, egy XVIII-ik századi gyárépületben.
** A régi épület-testhez hosszirányban csatlakozik a XVI-ik századi reneszánsz stílusú épület-rész, amelyet toszkán oszlopok szegmentális árkádja koronáz…
A tér sajátos módon egy külső szoborkerthez vezet, ahol Liechennay, Jordi Díez Fernández, Julio Nieto és Julian Cerón Bolaños fenséges, rozsdamentes acél-munkái sorakoznak…
Belső szintek:
A leíró többek között Augustí Puig, Antoni Clavé, Antoni Tàpies műveit részesítette előnyben, de figyelmének előterébe kerültek még: Lluís Lleó, Modest Cuixart, Lita Cabellut vagy Jordi Alcaraz és Jorge R. Pombo is… A gyűjtemény mintegy 80 művész alkotásait mutatta be három hatalmas, különálló térben, ahol szinte minden izmus (és annak mindenféle árnyéka, illetve poszt-ja is) képviselte magát.
A fanyar modernitás és korszakainak tendenciái úgy váltották egymást, akár egy vásári forgatagban… A modernség (túlnyomó részben) itt sem haladja meg magát, sőt: a nézőben inkább a folyamatos bizalmatlanság hagy nyomot… Jean-François Lyotard filozófus, teoretikus meglátásai további álmatlanságra adhatnának okot, de (sajnos) egy lemondó sóhaj is megteszi… A tárlat maga: óriási vegyestál volt, sok-sok érdektelen és középszerű művel, ami nem meglepő, ahogyan az sem, hogy a legerősebbek a vegyes technikával készült expresszív munkák voltak, melyek a sötétebb absztrakciók szellemiségében, többnyire a ’60-as, ’70-es években készültek!
A Can Framis Múzeum kijáratánál a távozót a Hat Őrző szoborcsoport öntöttvas nyugalma kíséri tova, akik (alkotójuk szerint) a védelem szimbólumai. A csaknem három méter magas (ülő) szobrokból álló művek alkotója a Mexikóban élő Xavier Mascaró, akinek hasonló szobor-alakjaival a világ különböző városaiban is találkozhatunk… A Guardians című műegyüttest a Fundació Vila Casas Barcelona városának adta, hogy az a Public Art gyűjtemény részét képezze…
A Picasso Múzeumban (mindeközben): a leíró főleg dokumentarista fotográfiákat, művész-tárgyakat, miniatűröket, ékszer-kreációkat nézeget, pl. Alberto Giacometti, Man Ray, Meret Oppenheim, Pablo Picasso, Niki de Saint Phalle és Louise Bourgeois kis remekeit…
Az Antique Boutique Poétique francia-katalán bár külső hangszórójából (vagy a leíró agyfalából?) egy Lorca-vers töredéke szól:
Prado mortal de lunas
y sangre bajo tierra.
Prado de sangre vieja.
Luz de ayer y mañana.
Cielo mortal de hierba.
Luz y noche de arena.
Holdak halotti rétje,
vért rejt a földek árka.
Öreg vér pusztasága.
Fűből halálos égbolt.
Múlt és jövő sugára.
Por éje, csillogása.