Nagy Zopán: Víztükrök alatti-fölötti tükrök trükkjei…

Nagy Zopán írása a Bárka folyóirat oldalán: 

http://www.barkaonline.hu/kepzomuveszet/8378-nagy-zopan--viztukrok-alatti-folotti-tukrok-trukkjei---knyihar-amarilla-kiallitasarol

Részletek: 

Most éppen egyféle Tükör-írás vibrál a leíróban – miközben (a képek mögötti képekben) különféle gondolati rezonanciák, félálom-mélységek, rejtett szférák nyílnak meg, és önmagukat ölelő, taszító-vonzó örvények váltakoznak… Aztán a hullámok, idősíkok, érzelmek s ingerenciák egy térbe simulnak: elnyújtva, újabb formákat ringatva és izgatva áramlanak (a) megfoghatatlan távlatok felé…

Kvázi-kalligrafikus neszek, lomb, levél, árnyék-erezetek, minták, jelek, idő-préselte vésetek… Fény, káprázat, mámor, zsigeri kristályok, tenyérből kiáramló hullám-ráncok… Képek képzett képei a kép-tükröződések deformálódott tükörképei előtt és mögött, alatt és fölött…

A képek témáját tekintve a víz felületén megjelenő környezet fordított képe érdekelte. Az a kép, mely a víz hullámzása és különböző fényviszonyok hatására módosul: nem pontosan kivehető, torzult képet ad a valóságról…

Alkotásait úgy komponálta, hogy a vízpart, a valóságos helyszín nem látható, csak a transzformált kép ad némi információt a környezetről. A tükörkép és az elképzelt tér között számos szubjektív tartalom kaphat helyet…

A lassú, a visszafogott és a visszafelé is ható, vízenergiával átitatott tükör-képek párhuzamos-rétegesen, mondhatni szín-fonikus együtthatással élik önalakító, gerjesztő, másrészt meditatív, átformáló (metamorfikus-vizionárius) mibenlétüket…

Knyihár Amarilla víztükör / tükör világának érzékenyített ecset-írás festményei egyféle monokróm megismerések, illetve pszichikai kivetülés-rezonanciák…

Állítólag Yves Klein írt először a monokrómról, mint koncepcióról az 1945 utáni időszakban. Malevicshez hasonlóan szintén spirituális útként, megismerési módként élte át ezt a szellemiséget…

A tükör: felejtések újra-varázslása, de varázslatok legbenső felejtése is, hiszen a fény-rétegek egyre beljebb itatják Önnön lényegüket, hogy majd kifelé áradó képeket szülhessenek, szűrhessenek… A legaktívabb mozdulatok így: a tükörlap mélyében zajlanak; a külső visszaverődés: mindennapok bábjátéka, a benső szétpárolgás: álmoknak titka…

Milorad Pavić Kazár szótárában a sebes tükröt tekinthetjük objektív, külső tükörnek, míg a lassú tükör a szubjektív szemlélődő tárgyat jelképezi, az tehát a belső tükör. A kazárok tükre így: tárgya és mérője is egyben annak a népnek, amely – tükörvilágát keresve az álomvilágban –, eltűnt a történelem objektív látómezejéről. A tükör, a víz, az áramlás: nem utolsósorban az időt „fogja” meg és értelmezi át az írás / festés és a világ dualisztikus szempontjából…