Nagyapámnak trikolor koszorút (vers)

Nagyapám csizmaszárába beköltözött
a márciusi forradalom. Nagyapám kék 
kötényében elfér a magyar szabadság. 
Nagyapám ősz halántékát felfalták a 
férgek. Nagyapám csontjait az ünneplő
öltöny összefogja, szíve felett kokárda
jelzi, mikor hagyta el a földi létet. 
Nagyapám priccsesnadrágban nyugszik.
Nagyapám nem félt a haláltól. Nagyapám
szalmalevesen élt a fogságban. Nagyapám 
mondta: a vagonokba húgyozott mindenki.

Nagyapám beköltözött a csizmaszárába.
Nagyapám beköltözött a kötényébe.
Nagyapámnak trikolor koszorút viszek:
piroslik benne az erő, fehérlik benne
a béke, zöldellik benne az élet.
Nagyapám kalapot emelne, ha tudna.
Nagyapám fehér szegfűt hozna nekem.
Két fűszálat – ha ketté hajtok – nagyapám
letérdel hozzám, nótára gyújt, s együtt
danoljuk el, hogy „éljen a magyar szabadság,
éljen a haza!”