Ösztön/ Déjà vu/ Ctrl+Alt+Del

    Az Erdélyi Kortárs Képzőművészeti Seregszemle immár harmadik kiadásához érkeztünk. Számomra, mint a biennálé főkurátora – aki a kiállító művészek névsorának összeállításáért és a bemutatott alkotások válogatásáért felel –, ez az alkalom egyúttal az utolsó ebben a szerepben. Mégis, az eseményre nem lezárásként tekintek, hanem egy új fejezet kezdeteként: olyan fordulópontként, amely előkészíti a stafétabot átadását, miközben megalapozza ennek a kiállítássorozatnak a jövőbeli folytatását és megújulását.

     Döntésemet az a meggyőződés vezérli, hogy a Seregszemle csak akkor maradhat releváns, ha folyamatosan bevonja az új művészgenerációkat. Úgy vélem, hogy ez akkor valósulhat meg, ha a főkurátori szerepet időről időre az adott időszak fiatal képzőművészei vagy művészettörténészei töltik be.

    Az első seregszemle, az Ösztön (2021), a Kolozsvári Iskola új figuratív irányzatának képviselőit állította középpontba, kiemelve e művészeti iskola meghatározó szerepét nemcsak Erdélyben, hanem Európában is. A második seregszemle, a Déjà vu (2023), a női alkotók reprezentatív szerepére reflektált, rávilágítva a női perspektívák gazdagságára és jelentőségére a kortárs művészeti diskurzusban. Mindkét esemény az 50 év alatti erdélyi magyar képzőművészek bemutatását célozta meg.

    A harmadik seregszemle, amely a Ctrl+Alt+Del címet viseli, mérföldkőnek számít a rendezvénysorozat történetében. Ezúttal is erdélyi művészek kerülnek meghívásra, ám a korábbi gyakorlattól eltérően nem csupán magyar alkotók, hanem első alkalommal román és más nemzetiségű művészek is bemutatkoznak. Ez az előremutató lépés nemcsak a Seregszemle színvonalának további emelését szolgálja, hanem ráirányítja a figyelmet Erdély gazdag multikulturális örökségére is, amely a régió sokszínű kulturális identitásának elválaszthatatlan része.

    A rendszerváltás előtti Romániában az utazási korlátozások és az információáramlás szigorú cenzúrája következtében az akkori képzőművészek csak jelentős nehézségek árán és kivételes alkalmakkor kerülhettek kapcsolatba a nyugati kortárs művészeti tendenciákkal. Napjainkra azonban ezek az akadályok teljes mértékben megszűntek, és a művészek korlátlan hozzáféréssel rendelkeznek a legújabb kortárs művészeti irányzatokhoz. Ez lehetőséget teremt számukra, hogy szabadon vizsgálják és beépítsék azokat alkotói gyakorlatukba, valamint a legújabb technológiai innovációk alkalmazásával gazdagítsák munkáikat. Mindeközben a helyi hagyományok gazdag kulturális öröksége továbbra is értékes inspirációs forrásként szolgálhat számukra.

    A Seregszemle egyik célkitűzése e szabad és sokrétű alkotói szemlélet támogatása és bemutatása. Ennek jegyében a konceptuális és az alla prima megközelítések, valamint a progresszív és tradicionális szemléletmódok egymás mellett kerülhetnek reflektorfénybe. Az így kiállított művek dinamikus kölcsönhatása révén nem csupán egymást egészítik ki és erősítik, hanem átfogó képet nyújtanak a kortárs művészet sokszínű és változatos világáról.     

    Mély meggyőződésem, hogy a művészet területén a cél soha nem igazolhatja az eszközök erkölcsi vagy szellemi kompromisszumát. Az eddigi Seregszemlék alapvető pillére az „igazi művészet” felkutatásának szenvedélye, valamint az őszinte szakmai elismerés iránti elköteleződés volt. Számomra az Erdélyi Kortárs Képzőművészeti Seregszemle legfontosabb célja nem a kapcsolati hálók építése, hanem egy olyan szellemi tér létrehozása, amely méltó tisztelettel adózik a művészi szabadság és az alkotói autentikusság eszményeinek.

Madaras Péter