Perifériás látás

A témámhoz kapcsolódóan olvastam Juhani Pallasmaa - A bőr szemei című könyvét, ami nagy hatást gyakorolt rám. Sok olyan gondolatot fogalmazott meg, amit éreztem már korábban én is, de nem tudtam szavakba önteni. Ami többek között megfogott, aza perifériás látásról írtak:

"Egy erdei helyszín vagy egy gazdagon megformált épített tér kellő stimulust kínál perifériás látás számára, és ezzel a tér közepébe helyez bennünket. Az öntudatlan érzékelés valósága, ami a fókuszált látvány szféráján kívül áll, egzisztenciálisan legalább olyan fontosnak tűnik, mint az éles kép. Orvostudományi bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy érzékelésünkben és idegrendszerünkben a perifériás látás magasabb prioritással bír, mint a fókuszált. A perifériás érzékelés egyesít minket a térrel, ezzel szemben a fókuszált látás kilök abból, puszta nézőkké degradál."

Miközben ezt a könyvet olvastam, már jó ideje utaztam folyamatosan Indonéziában és Új-Zélandon, ahol körbevett a természet is és az épített környezet is. Elkezdtem figyelni a természetet, hogy hat rám és elkezdtem keresni az épített környezetben is azokat a helyeket, terekel amik hasonlóan stimulálnak. Eddig a Balinéz hagyományos építészetben találtam olyan vonásokat, aminek a részletezettsége és változatoságga állt hozzá a legközelebb.