Petri György-est
Kezdhetek folytatódni, Pál András és Rozs Tamás Petri György-estje Berlinben
Kezdhetek folytatódni, Pál András és Rozs Tamás Petri György-estje
„Mikor nem írok verset: nem vagyok.” – írja Petri György (1943–2000) költőként, ahogy a színész sem színész, ha nem játszik épp, csak úgy, mint a csellista, ki hangszere nélkül csupán a sarokban fészkelődő ujjpercegés. Legyen már egy este, ahol Petri is van, meg az összes többi nő, nem csak Mari, van egy élő színész, s hangra pendül a csellista is. Legyen egy este, ahol az ember is nézővé válhat, ülhet és figyelhet egy asztalnál, annak két oldalán, és mindezt azért, hogy eljussunk az est végére, mikor elmondhatjuk, hogy volt egy este, ahol Petri is volt.Pál András és Rozs Tamás párbeszédében szólal meg Petri ezen az estén, színész és zenész közös játékában.
Petri 1986-ban egy évet Nyugat-Berlinben töltött a DAAD művészösztöndíjával, és a maga módján elviselte a várost. „Maga a város – nagyon jó. Nagyon jó itt élni. Nincs benne semmi különös, turistáknak nem való.” – számolt be 1986. március 12-én Várady Szabolcsnak.Ugyancsak Berlin volt a színhelye Esterházy Péterrel való utolsó találkozásának, amelyre Esterházy így emlékezik:
„Nem az öröklétről beszélt ez a csoda, hanem a végről, a semmiről, de mégis úgy, mintha ima volna, mintha lehetséges, vagyis érdemes volna imádkozni, az ember méltóságáról és szabadságáról.
Hűtlenül szelleméhez, siratom:
Elég hamar elfáradt, visszament a szobájába. Visszavonult. Eddig vártam, ekkor kivettem az utolsó lazacos szendvicset. Már előbb is elvehettem volna, de csak lassan fogtam föl, kivel lehettem együtt.”
Előadja: Pál András és Rozs Tamás
Rendező: Valcz Péter
Helyszín: CHB - Collegium Hungaricum Berlin, Dorotheenstraße 12, 10117