Porlik mint a szikla?
Megjelent recenzió a "Magyarok Romániában (1990–2015). Tanulmányok az erdélyi magyarságról" című könyvről
A magyarok Romániában 1990–2015. Tanulmányok az erdélyi magyarságról című kötet olvasója átfogó ismeretanyagra tesz szert a kisebbségi magyarok helyzetéről, életéről. Az egyes írások rendkívül informatívak, részletesek, számok és összefüggések értelmezésekkel és következtetésekkel együtt adnak panorámaképet a kisebbségi magyarok elmúlt 25 évéről. A rendkívüli alapossággal gondozott könyvvel szemben kifogást nemigen emelhet az olvasó, talán annyit, hogy a tanulmányok egyfelől nem reflektálnak eléggé egymásra, másrészt viszont sok az átfedés közöttük. (Ennek nyilván az lehet az oka, hogy korábban elkészült írásokat szerkesztettek egy kötetbe az alkotók.) Vannak ugyanakkor fájó hiányok: önálló tanulmányt is érdemelt volna a könyvkiadás, napilapok, folyóiratok, színházak és egyéb művészeti intézményrendszerek helyzete például. Ez azonban nem annyira kifogás, mint a kezdeményezés folytatására való igénye bejelentése a recenzens részéről, sőt jó lenne ugyanilyen kötetet a szlovákiai, ukrajnai és szerbiai magyar kisebbségről is olvasni.
A kötet címe megidézi Németh László 1935-ös elhíresült úti beszámolóját. Németh írását akkor azért is támadták, mert nézőpontja az idegen utazóé volt, aki sokszor meglehetős empátiahiányról tett tanúságot. Ez a kötet nem szubjektív nézőpontból készült szövegek gyűjteménye, éppenhogy a tudomány objektív leírásra vonatkozó módszereit érvényesíti, személyes elfogultságok helyett a tudományos beszédmód személytelensége jellemzi. Az összkép, amelyet az olvasó a könyv elolvasása után meg tud magában rajzolni erről a sokszínű, változatos és ellentmondásokkal terhelt társadalomról – alapvetően pozitív huszonöt évet mutat. Ugyan a romániai magyarok száma jelentősen csökkent ebben az elmúlt negyedszázadban – ami mindenképpen veszteség –, azonban mind intézményei, mind lehetőségei bővültek, színesedtek, fejlődtek. Vagyis, a könyv első, történelmi tanulmányának viszonylagos veszteségnarratívájától valamennyire eltérően, ez az 1989 utáni 25 év története inkább mondható sikeresnek a romániai magyar kisebbség életében.