"Premontreiek részvétele a hazai középfokú oktatásban az 1810-es évektől az államosításig." 900 éves a premontrei rend. Konferencia a rend magyarországi történetéről, kulturális és művelődéstörténeti jelentőségéről – nemzetközi tudományos szimpózium

Habsburg I. Ferenc császár-király az 1802. március 12-én kiadott Diploma Restitutionale rendeletével középfokú oktatásra kötelezte az eredetileg közép- és felsőfokú oktatással nem foglalkozó premontrei rend tagjait. A már az 1771–1772-es tanévtől az obszerváns ferencesek kezelésében működött szombathelyi gimnáziumot és Keszthelyt adták át a premontreieknek. A csornai prépostsághoz tartozó mindkét intézményben 1808-ban kezdődött a tanítás és eltartott egészen az 1948-ban bekövetkezett államosításig. Ugyanabban az esztendőben, 1808-ban a Jászóhoz tartozó felföldi Rozsnyó és Lőcse városában, továbbá a rend történetében a legősibb hazai központnak számító Nagyváradon indult el az ifjúság oktatása. Az előadás során áttekintettük a jezsuitáktól átvett és 1853–1861 között Eperjesre költöztetett kassai gimnázium életének főbb eseményeit, benne a trianoni békediktátum, az I. és a II. bécsi döntés hozta változásokat is. Kitértünk az 1924-től Gödöllőn és 1937-től Budafokon működött gimnázium jelentőségére is. Az előadás során a premontrei nevelés sajátosságait és iskoláik típusait is bemutattuk. A Premontrei oktatás jellegzetességeit három dokumentum alapján elemeztük: 1.) Zasio András jászói perjel 1816-ban írt tanítási útmutatója; 2.) Takács Menyhért jászói prépost Utasítások a próbaéves és gyakorló rendi tanároknak című, 1912-ben keletkezett írása; 3.) a gödöllői iskolarektor, Stuhlmann Patrik (1871–1951) Az ifjúság lélektana (Scientia amabilis) című könyve az 1920-as évekből.