Publikus magánügyek / A 90-es évek művészete magyarországi magángyűjteményekben

A kilencvenes évek nemcsak politikai és társadalmi szinten volt a változás kora, de a képzőművészeti életben is számos paradigmaváltás zajlott. A rendszerváltás, mint minden jelentős társadalmi változás, lassú folyamat, sőt bizonyos átalakulások máig tartanak. A kilencvenes években megjelenő és máig bővülő kortárs műkereskedelem új intézményei: a kereskedelmi galériák, a nyilvánossá váló magángyűjtemények, támogatási rendszerek és külföldi csereprogramok, a rendszeres művészeti vásárok, a kortárs aukciók megingathatatlannak vélt kánonokat írtak újjá, vagy alakítottak át jelentősen. Korábban rejtőzködő gyűjtemények és életművek kerültek nyilvánosságra és finomították a művészetről alkotott fogalmainkat. Mindezzel egy időben az intézményi rendszer is átalakult, bizonyos intézmények hatásköre jelentősen csökkent vagy meg is szűnt, így fenntartásuk feleslegessé, idejétmúlttá vált, míg más intézmények szerepe megnőtt, még másokat az új helyzet hozott létre. Számos gyűjtő kilépett az inkognitóból, sokan magánemberként vágtak bele a gyűjtésbe, valamint számos vállalati és banki gyűjtemény kezdett saját kollekciót létrehozni – mindez együtt komoly befolyással bírt a művészeti szcénára, a művészet szerepéről alkotott képünkre, valamint a kánon alakulására.
 
Kiállításunk műveit olyan magángyűjteményekből válogattuk, melyekben kiemelten fontos szerepet kap az évtized sokszínű művészete – műfaji, mediális megkötések nélkül. A válogatásban kiemelt szerepet kaptak a kilencvenes évek új megközelítései, a művészet megváltozott szerepére reflektáló művek, valamint a médiumtudatos alkotások.