„Radikális nyitottság a modernitás alternatíváira” – könyvbemutató
Bemutatták Czopf Áron, Horváth Márk és Lovász Ádám közös, Nonmodern című kötetét.
Megjelent Czopf Áron, Horváth Márk és Lovász Ádám Nonmodern. A kívüliség szférikus elmélete című könyve. A Batthyány Lajos Alapítvány kötetét a kiadó székhelyén, a Lónyay-Hatvany-villa rendezvénytermében mutatták be. A szerzőket és a kötet szerkesztőjét, Békés Mártont Pető Zoltán, eszmetörténész kérdezte a Nonmodern koncepciójáról.
Békés Márton szerint a kötet „eddig sohasem látott és még meg nem tapasztalt perspektíva összegzésére vállalkozott”, három szerzőjének közös munkáját éppen a különböző modernitáskritikai nézőpontok szintézise teszi különlegessé. A Nonmodern ugyanis egyszerre premodern és posztposztmodern kísérlet, ez a kettősség pedig „termékeny feszültséget” szül.
A Nonmodern Kutatócsoport állásfoglalása szerint „a 21. század filozófiájának holisztikus választ kell adnia a modernitásra. A válsághelyzet fenyegetése sürgetőleg hat a gondolkodásra, azonban kerülendő az elhamarkodottság szelleme. A gyorsulás könnyen a leegyszerűsítés barbársága felé lökheti tovább gondolatmenetünket, amely ezáltal a modernitás zárt pályáján mozogna tovább. Annak a történelmi erőnek, ami nonmodernnek nevezi önmagát, meg kell törnie a linearitást és a kötött formavilágok uralmát. Ahhoz, hogy megértsük a modernitás krízisét, kívül kell helyezkednünk annak episztemikus, politikai és kulturális keretein, elvetve a modernek perspektivikus szűkösségét. Könnyen úgy tűnhet, hogy apokaliptikus helyzetünk azonnali cselekvésért kiált, azonban nem eshetünk a történelmi kapkodás hibájába. Különösen a válság pillanataiban kell időt szánnunk a gondolkodásra.”
A könyvbemutató rendezvény során Horváth Márk a „modernitáson kívüli” ontológiák és filozófiai rendszerek értékére hívta fel a figyelmet. Lovász Ádám arról beszélt, hogy egy nonmodern kritika szükségességét leginkább a posztmodern diskurzussal szembeni elégedetlenség vetette fel a szerzők számára, még akkor is, ha a „posztmodern eredeti ígérete” – a modernség totalitárius tendenciáival való szakítás – messzemenően szimpatikus. Czopf Áron úgy fogalmazott, a Nonmodern végső soron Habermas rémálmát, az antimodernek és a posztmodernek szövetségét váltja valóra, hiszen programja úgy összegezhető, mint „radikális nyitottság a modernitás alternatíváira”.