Bemutatkozás

Pécsi származású, Budapesten dolgozó eszmetörténész vagyok, a Kommentár folyóirat állandó munkatársa és a Századvég Politikai Gondolkodás Kutatóintézetének kutatója. Végzettségemet tekintve történész és politológus. Szakmai érdeklődésem elsősorban a politikaelmélet határterületeire irányul, így a térelméletre, a biopolitikára és a politika esztétizálásának jelenségére. Rendszeresen publikálok hazai és külföldi folyóiratokban (Kommentár, Hungarian Conservative, Tumult), emellett rendszeres szerzője vagyok a Magyar Hírlapnak és a Mandinernek.

A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjprogramjának keretében végzett kutatásom témája röviden a következőképpen foglalható össze: A politika esztétizálásának jelensége az 1920-as évek politikai mozgalmaiban, különös tekintettel a performativitás esztétikájára a fasizmusban. Walter Benjamin szerint a fasizmus esztétizálja a politikát, a kommunizmus pedig erre a művészet politizálásával válaszol. Kutatásom célja megvizsgálni, hogy milyen eszmetörténeti, művészet- és politikaelméleti összefüggések állnak az előbbi állítás hátterében: a politikum esztétizálódását vizsgálom a fasizmusban. Kutatásom alapkérdése, hogy miben áll a fasiszta esztétikai törekvések sajátossága, milyen módon tesz szert esztétikai karakterre a fasiszta teoretikusok műveiben meglévő, de már a protofasiszta szerzők műveiben is megfogalmazódó sajátos formaigény?

Egyfelől a test és jelenlét performatív s egyben politikai reprezentációival kívánok foglalkozni, tekintettel a tiszta aktualitás (atto puro) filozófiai, művészetelméleti és politikaelméleti szempontból is releváns elméletére; másfelől azzal a kérdéssel fordulok a forrásokhoz, hogy miképpen hatottak a testiség tárgyias reprezentációi a politikai gondolkodásra.