Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét (filmadaptáció)-kerekasztal-beszélgetés

A Tokaji Írótábor harmadik napján kapott helyet az a kerekasztal-beszélgetés, amelyben Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című regényéről, és a belőle készült adaptációkról tartottak a meghívott előadók. A regény az olvasót az 1944-es terror szörnyűségeibe kalauzolja. A beszélgetést Bertha Zoltán József Attila-díjas irodalomtörténész vezette. Borbély László, író, szerkesztő, Lajtos Nóra, Bella István-díjas író és Lengyel Ferenc a József Attila Színház Jászai Mari-díjas színész, rendező beszélgetőpartnerek segítségével a tábor résztvevői nagyobb betekintést nyújtottak a mű értelmezésében, illetve a szerző örökérvényű művének színpadra való adaptációjába.

A beszélgetés vezérfonalaként teszi fel a kérdést Bertha Zoltán: Mi marad fenn az időben, mi marad inkább a befogadó közönségnél abban az esetben, ha az írott szöveg és a színpadra alkalmazott mű is remekül sikerül?

Lajtos Nóra – a Sánta Ferencről szóló legutóbb megjelent monográfia írója – egyértelműen kijelentette, hogy Sánta Ferenc emlékezete egyértelműen az adaptációnak köszönhető. Borbély László, aki nemrégiben egy fontos tanulmányt közölt a Somogy Folyóirat Sánta Ferencről szóló lapszámában, arról beszélt, hogy mennyire fontos az adaptációkban az újrateremtés. A film és a színház újradekódolja a műveket, képeket ad az írott szövegnek, újrateremti az alkotást a befogadó számára.

Lengyel Ferenc elmondta, hogy a színpadra alkalmazás során igyekezett sűrítve, fölösleges sallangok nélkül láttatni a művet, és eredeti módon, a színházi lehetőségeket kihasználva gondolkodásra késztetni a nézőt.

Mindannyian egyetértettek Lengyel Ferenc gondolatával: a mű igazságkeresés a részigazságok világában.

A felvétel itt megtekinthető:

https://www.youtube.com/watch?v=QtjugraiU9Y