Sárosi Bálint

Csíkszeredától 10 km-re felvő Csíkrákoson született, 1925-ben. Egyházi gimnázium elvégzése után, 1944-ben hagyta el Erdélyt. Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-román szakának elvégzése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi és zeneszerzés szakát is elvégezte tk. Kodály Zoltán növendékeként.

Az 50-es években, még zeneakadémiai évei alatt elkezdte a gyűjtést. Később a Népzenekutató Csoport, majd a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársaként a magyar és román népzene mellett Etiópiában és Örményországban is gyűjtött.

Tudományos eredményei mellett, 1969-től közel húsz éven át hetente jelentkező, “Zenei anyanyelvünk” c. ismeretterjesztő rádióműsora tette Sárosi Bálint nevét széles körben ismertté. E rádiósorozatnak egyik 1971-es adásában hallotta Halmos Béla első ízben Kallós Zoltán, Martin György és Sztanó Pál azon közös széki gyűjtését, amelyekben Márk József énekel Ádám István “Icsán” széki prímás és bandája kíséretében (“Fel is szállnak, le is szállnak a fecskék…”). A hangfelvétel okozta katartikus zenei élmény vezette Halmost arra, hogy Sebő Ferenccel karöltve a széki zene autentikus hangzásvilágának elsajátítására szánja magát. Közvetve tehát, Sárosi Bálint tudományos ismeretterjesztése indította el azt a hangszeres népzenei mozgalmat, amely a 70-es évek közepére táncházmozgalommá nőtte ki magát.

Kodály Zoltán tanítványként Sárosi Bálint életre szóló feladatként magára vállalta a régi zene összegyűjtése és felkutatása mellett a cigány muzsikusokkal való foglatoskodást is. A cigányzenét kutató jelentős munkássága, az erről szóló ismeretterjesztő televíziós és rádiós műsorai, s végül megvilágító hatású könyvei alapvető fontosságúakká váltak.

Az eredeti bejegyzés megtekinthető itt.