„Similia similibus cognoscuntur” – Az archetípusos gondolkodás jelentősége a művészi nevelésben - konferenciaelőadás, PPKE-BTK

A PPKE-BTK 2022.11.25-i tudományos konferenciájának témája: Változások a pedagógiában. Ehhez kapcsolódtam művészetpszichológiai előadásommal, amely a következő gondolatmenet szerint épült fel: A művészi észleléselmélet egyik alapgondolata szerint olyan műalkotások keltik fel figyelmünket, amelyek észlelésekor a képzettársításunk a művészével rokonságot mutat. Lélektani értelemben: ugyanarra az archetípusra reagálunk, amely a művész alkotófolyamatában aktívan jelen volt. Az archetípusok kulcsingerekként működnek, nem verbalizálhatók, a művészi élmények során azonban átélhetők. Ezek mindig szubjektív élmények, ezért ennek módszertani meghatározása a művészeti nevelés legnagyobb kihívása. Előadásom jelmondatának – „A hasonlókat hasonlók ismerik meg” – mottó segítségével arra szeretnék rávilágítani, hogy bár a művészi élmény mindig egyszeri és szubjektív, a művészi ízlésformálás mégis tanulható, mert a vallás, a kultúra és a művészet korokon átívelő, örök értékeket közvetít, amelyeket felismerve saját magunkra ismerhetünk. Előadásomban olyan szofisztikált magyarázó eszméket hívok segítségül, mint C. G. Jung archetípuselmélete, a vallásos művészet magasabb rendű esztétikai érzelmeket keltő hatásának wundti gondolata, vagy kitűnő magyar festőnk, Gerzson Pál festészeti magyarázó módszerének elképzelése, amely szerint az új formák mindig régi formákra vezethetők vissza, ezért a művészi megújulást mindig a kulturális hagyományból táplálkozva kell keresni.