Sinkó István: Rajzok, karcok, nyomatok

A kiállítást megnyitja: Szabó Noémi, művészettörténész

"Rajzok, karcok, nyomatok…István több mint egy évtizede nem állított ki pusztán grafikai lapokat, holott a litográfia, a szén, a hidegtű mindig is kedvelt technikája volt, amelyek az alkotói spontaneitást leginkább biztosították számára. Sűrű, telített művek ezek, ahol a vonal, a gesztus, az írás szövevényes rendszerében sejlenek fel olyan visszatérő motívumok és szimbólumok, mint az ajtó, vagy az ablak, amelyek az átjárás, az egyik dimenzióból a másikba való átlépés lehetőségét vetik fel. Sinkó formai kalandozásai (mint a pukifólia jellegzetes felületével létrehozott hóesés), szabálytalan szabályrendszere (ahol a töredezett geometrikus struktúrák élettel telnek meg a faktúrák izgalmas tengerében), a könnyedség és a komolyság kiegyensúlyozott adagolása, nos mindennek mélyén az alkotó ember örök dilemmái rejlenek: a „mi a művész célja és feladata” teleologikus dilemmája, amit maga Sinkó is nagyon jól ismer és önmaga oldott fel egy idézettel Hamvas Bélától:

„nem a tárgyat kell megformálni, hanem a Semmit…Isten ebben a Semmiben él.” - részlet Szabó Noémi megnyitó szövegéből.