Stiller Ákos a National Geographic ösztöndíjasaként Angolában járt

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület mintegy 20 évvel ezelőtt hozta létre Kékvércse-védelmi Munkacsoportját. A hazánkban fokozottan védett 500.000 Ft eszmei értékű kék vércse állománya akkor a mélyponton volt, alig érte el a 600 példányt. Az évekig tartó védelmi munkák megkétszerezték az állományt, mára közel 1300 pár költ Magyarországon. Az Európai Unió LiFE Nature alapja támogatta az évtizedeken átívelő munkát, a projektek keretében kutatási céllal 2009 és 2018 között 28 kék vércsére szereltek fel miniatűr, 5 grammos műholdas jeladót. 

Az Afrikában telelő jeladós madarak adatait elemezve bukkantak rá egy helyre Angolában, ahol szinte minden jelölt egyed megfordult. Mi a különleges ebben a helyben Angola közepén, amit a telelés során a teljes Kalahári-medencét keresztül-kasul bejáró vércsék mind meglátogattak?

A választ 2019-ben kaptuk meg, amikor Dr. Palatitz Péter, Borbáth Péter, Fehérvári Péter és Novák László először felkeresték az angolai Huambo tartományt. Feltárták a világ talán legnépesebb ragadozómadár-éjszakázóhelyét, ahol a becslések szerint több százezer, akár egymillió példány kék vércse éjszakázik.

Az egyedülálló természeti jelenség azonban a helyi lakosság figyelmét is magára vonta. Az évtizedek óta tartó polgárháború során a több millió taposóakna a háziállatok jelentős részét elpusztította. A napjainkban már ismét békés és demokratikus Angolában ennek következtében még mindig sokan fogyasztanak vadállatokat. Az ott is védett kék vércsékből például az Orbis Angola természetvédelmi szervezet adatai alapján akár évente tízezer példány is piacra kerül. A kutatók a most induló expedíció során a helyi természetvédelmi intézményrendszer bevonásával igyekeznek változtatni a helyzeten. 

Az expedíció magyar tagjai: Borbáth Péter / Fehérvári Péter Dr. / Lehel Olivér / Novák László / Palatitz Péter / Dr.Pálfi Szabolcs / Solt Szabolcs / Stiller Ákos