Szabadságtapasztalat - Kondor Attila kiállítása a Műcsarnokban

A kiállításon látható munkák kiindulópontja azoknak az alkotói/gondolkodói folyamatoknak a tudatosítása, amelyek során a látványvilág jelenségei festői és filozófiai tapasztalattá válhatnak. Az alkotófolyamat tudatosításával a lét és a tudat közötti korrelációk megértését segítő modelleket szeretném megalkotni; ez a modellezés egyúttal szellemi és lelki gyakorlat lehetőségét kínálja, nekem, alkotónak ugyanúgy, mint a befogadónak.

Az alkotói gyakorlat egyik fontos teoretikus inspirációja a via negationis, ez a negatív teológiaként ismert módszer, amely szerint Istent képtelenek vagyunk leírni bármilyen tulajdonsággal, mivel az abszolútumot a tulajdonságok feltételhez kötöttsége helyett a feltétlenség jellemzi. A konkrét alkotói munkában még nagyobb szerephez jutott az ún.  analogikus módszer, amely szerint az okozat, vagyis a teremtmény bizonyos mértékig részesül az ok, vagyis a Teremtő természetéből. Ezek szerint egy emberi vagy természeti tulajdonság analógiában állhat Isten feltétlenségének egy aspektusával. Ezeket forma felettihez vezető formáknak, vagy a feltétlenség kapuinak is nevezhetjük. Az érzéki tapasztalatokon túlmutató, tisztán tudati tapasztalatot sem fogalmilag, sem a festészet eszközeivel nem tudjuk megragadni, viszont a festészet, illetve az animáció eszközei képesek „tükrözni” a belső tapasztalatokhoz vezető út állomásait.

Absztrakciós fókusznak neveztem el a festményeimen és animációimban alkalmazott eljárást, amely azokat a folyamatokat idézi fel és sűríti az animáció eszközeivel, amelyek elvezetnek a forma felettibe nyíló formákhoz. Ezek lényegében a koncentráció különféle lépései: amikor el-elhalványulnak a mellékes dolgok és új jelentőséget kapnak figyelmünk fókuszának tárgyai. Végül a figyelem rögzítése, ha kellő intenzitású, transzformálja és átizzítja az adott formát. Mivel nem tudományos eljárásról van szó, hanem képzőművészeti, animációs és filmes eszközök alkalmazásáról, így a játékos, humoros elemek éppúgy beleférnek, mint egy filozófiai igényű modell felépítésének szándéka.

Az absztrakciós fókusszal általában a figyelem centrumába állított tárgyat emelem ki, gyakran úgy, hogy a koncentráció intenzitása által minden egyéb elhalványul. Például a hegy érzéki-festői képe előtt és mögött a világ csak egy meghatározatlan sziluettként marad meg. A folyamat meg is fordítható: a hegy sziluettje kiüresedhet, és visszatérhetnek az ég és a házak, a táj részletei. Az animációimban látható „kifehéredés” vagy kiüresedés – amikor egy hegy vagy egy könyv fehéren ragyogó formává válik – nem a hiányra, hanem a teljességre, az adott tárgyban megjelenő, a tárgyon túlmutató, kimondhatatlan lényegre utal. Ilyenkor az üresség valójában a teljesség képét idézi meg. A filmben ezt a tapasztalatot a különféle zenei hangok, effektusok között megjelenő csönd fejezi ki.    

Fontos, hogy az alkotó-szemlélődő gyakorlatokból származó belátások nem korlátozódnak az esztétika területére. Alapjaiban változtatja meg hozzáállásunkat a felismerés, hogy saját életgyakorlatunk tudatos vezetése oldhatja fel egyéni létünk szenvedésteli lezártságát, atomizáltságát. Így a figyelem útjai az egyetemesség felé való megnyílás személyes szabadságtapasztalatává válhatnak.