SZECESSZIÓ, ART DECO, NÉPMŰVÉSZET

A kiállítás a huszadik század elejének két nagy stílusa (a szecesszió, és az art deco) és a népművészet kapcsolatát vizsgálja női alkotók perspektívájából, azonban nem vállalkozik a szecesszió és art Deco teljes körű bemutatására, hanem inkább arra a jelenségre hívja fel a figyelmet hogy a közép- és kelet európai országokban a folklór képes volt maradandó visszahatást gyakorolni az úgynevezett magas művészetre.

A kiállítás olyan női művészek nézőpontján keresztül mutatja be a korszakot, mint 

Lesznai Anna, a Zsolnay nővérek, Mallász Gitta, Undi Mariska, Lukáts Kató vagy Tüdős Klára. 

Munkásságuk közös pontja, hogy tudatosan fordultak a népművészet kutatása, feldolgozása és megújítása felé.

-----------------------

A kiállításon a Mallász-Dallos alkotópáros volt számomra emberileg és művészileg a legmegkapóbb. 

A ljubljanai születésű Mallász Gitta és a neológ zsidó családból származó Dallos Hanna, az Iparművészeti Főiskolán ismerkedtek meg, és kötöttek életre szóló barátságot. 

A Mallász–Dallos páros legjellemzőbb vonása a népiesség. A funkcionalista modernizmus mellett a korszak másik fontos irányzata, az art deco számára a népművészet formakincse fontos forrásul szolgált. A két művésznő munkásságát azonbanmélyebb kapcsolat kötötte a népművészethez. Hanna és Gitta mélyen szerették, ismerték, gyűjtötték, kutatták a magyar népművészet kincseit. 

Elsősorban idegenforgalmi és kereskedelmi grafikáik révén lettek ismertek. Az idegenforgalmi propaganda épp a két művésznő pályájának kezdetén, a harmincas évek elején indult be, mint a reklám kulcsfontosságú területe. Budapest népszerűsítéséhez ők is remek art deco plakátokkal járultak hozzá. Abban az időben a népi kultúra, mint egzotikus, érintetlen, különleges jelenség,  idegenforgalmi vonzerőt képviselt. 

A barátnők 1942-től szoros munkaközösségben dolgoztak Budaligeten, közel a természethez és távol a bombázásoktól, így szinte lehetetlenné teszi az utókor számára a két alkotó megkülönböztetését. Mallász Gitta korai főműve a kisfiús Magyarország-plakát, pontos stílusérzékéről tanúskodik. Talán tőle eredt a szoborszerű, modellált figurák használata, míg Hanna stílusa oldottabb, rajzosabb volt. Munkáikat jellemzi a magas látószög, monumentális látványhatás, a bravúros kompozíció és a színek dinamikája, ami megfogja a nézőt.

-----------------------

Gitta működtette a vállalkozást (a 30-as évek elején Magyarországon felerősödő antiszemitizmus miatt), Hanna pedig a műhely "éltető szelleme" volt. Gitta szerint különleges képessége volt a koncentrálásra. Azonnal átlátott egy-egy összetettebb feladatot, a tervezéstõl a kivitelezésig. Az egészen egyszerű munkákat is szívesen elvállalta, mert minden esetben a művészi kifejezésmódra úgy tekintett mint, ami visszatükrözi alkotójának bensőjét. 

Ez a belső késztetés, ami átsugárzik grafikáikon.

-----------------------

Ennek a nagyon tartalmas és hiteles közös életútnak sajnos egy tragédia vetett véget.

Mallász Gitta SS-tiszteket kijátszva százhúsz zsidó nőt és gyermeket mentett meg a nyilasoktól, azonban barátnőjét, Ravensbrückbe deportálják, majd onnan egy másik táborba. 1945 februárjában Dalos Hanna a borzalmas vonatutat már nem éli túl.