Szonja Zsukovszkaja szerelmi vallomása, Szonja Zsukovszkaja érzelmi élete (versek)

SZONJA ZSUKOVSZKAJA SZERELMI VALLOMÁSA

Tavaszmeleg tenyereden ott volt

a májusi orgona arca. Én láttam,

fehér volt, mint az anyatej, mely

egykor elhagyta mellbimbóimat,

és lila, akár egy megduzzadt ér a halántékodon.

Nem szabadna verset írnom rólunk,

hogyan metszettél meg rózsabokorként,

hányszor tavaszodott ki bennem

egy gyöngyvirág-álom, melynek

az illatára emlékszem csak.

Az ölelés virágai sem nyílnak többé

számunkra. Szertefoszlottam benned,

pedig tudom, szerettél, de most úgy

érzem, mint aki madáretetőket akaszt

fel a fákra, ám elfelejt beléjük magvakat szórni.

Juharfenyő szeretnék lenni, ki

félezer éven át nézi ugyanazt a tájat.

Örökzölden tündökölni akkor is, ha

már nem leszel, tűleveleimmel

üzenni a szélnek: mennyire szeretlek.

Szonja Zsukovszkaja érzelmi élete

Tavirózsa-méhemben nyílnak

a legszebb sóhajok. Hófehér

liliom-bánat ül vállamon.

Madárfiókákat etetek szívemen.

Mindenki mást ért fájdalmon.

Felhőlugas alatt átindázik

hervadt borostyán-dalom. Az

égbe nyúló tujafák combjaiban

ott lappanganak a beteljesületlen

szerelmes éjjelek érszűkületei.

Mohásodnak az emlékek.

Szétgurulnak a kalárisok.

Szememben égő csipkebokrot

hordok. Tavirózsa-méhemben

nyílnak a legszebb sóhajok.

https://www.irodalmijelen.hu/2025-jul-20-2330/szonja-zsukovszkaja-szerelmi-vallomasa