Szobormásolás Svájcban

Olasz határhoz közeli kis hegyi falu Maloja, Európa legmagasabb szerpentinútja (Malojapass) közelében a tengerszint felett több, mint 1800 méter magasan. A svájci hegyek festőien szépek, és nem csak azért állíthatom biztosan, mert ott voltam, és láttam, hanem azért is, mert itt alkotott Giovanni Segantini (1858 - 1899) impresszionista festő. (A Szépművészeti Múzeumban is van egy festménye.) A festő képei a Seganitini múzeumban, St. Moritz-ban láthatók. A fiatalon, mindössze 41 évesen elhunyt festőt Maloján temették el. A közeli hegyekben több túraútvonal is van, amelyek segítségével azokat a helyeket lehet bejárni, ahol egy-egy képe készült, ugyanis Segantini a szabadban festett. Ennek a túrának az egyik megállója az a valamikori templom, ahol Segantinit felravatalozták. A Segantini család leszármazottai Maloján minden évben egy hónapra kinyitják ezt az épületet, és ekkor bárki megnézheti a család saját kiállítását Segantiniről és kérhet hozzá olasz vagy német nyelvű vezetést is Segantini unokájától, egy kedves, idős hölgytől.

A család tulajdonában van egy életnagyságúnál kicsit nagyobb, fél alakos gipsz szobor, ami Giovanni Segantinit ábrázolja. Ezt a szobrot Segantini egyik barátja, Paolo Troubetzkoy (1866 - 1893) mintázta. A díszes fa állványt, amire a szobrot rögzítették, a Karlo Bugatti (1856 - 1940) készítette, aki egyébként bútorokat készített. (Az ő fia, Ettore Bugatti gyártotta később a Bugatti autókat.)

Az a megtiszteltetés ért, hogy erről a gipsz szoborról nekem kellett a helyszínen másolatot készítenem a család részére. Klasszikus szobrászi módszerrel, kontaktmásolatot készítettem. 2024-ben már voltam Svájcban, és akkor a rendelkezésre álló tíz napon elkészítettem a másolathoz szükséges első réteget szilikonból, és az ehhez tartozó gipsz köpenyekből néhányat. Idén szintén tíz npara mentem, és befejeztem a gipszeket, és elkészítettem a szobor másolatát.

Egy ilyen szobor annyira összetett forma, hogy a másolat készítésénél természetesen sok részes negatív formát kell készíeni. Ilyenkor arra kell törekedni, hogy a lehető legevesebb negatív formából kelljen összerakni a teljes szobrot, ezért a formahatárok kijelölése egy komoly logikai feladat. A szobor fejéről 6, a testéről 13 negatív forma készült. Ezekből pedig azok a gipsz pozitív formák, amelyekből összeállt a másolat. A munka bonyolult volt és fárasztó. sok gondolkodást és ügyességet igényelt nem csak a gipsz pozitív elemek elkészítése, hanem ezek megfelelően pontos összeillesztése ,,tábori körülmények" között.

A szobormásolás nagyon nehéz műfaj, emellé jött az időjárás, mint probléma, pontosabban ennek bizonytalansága. Ugyanis Svájcban, nyáron nagyon változékony az idő, augusztusban ugyanúgy lehet forró nyári idő, mint viharos, esős hideg, sőt az sem rendkívüli, ha augusztusban esik a hó. Jó idő esetén is nagy a napi hőingás, ezért folyton át kell öltözni. Ha épp jó volt az idő, akkor a lehető leggyorsbban a lehető legtöbbet kellett haladni, mert lehet, hogy egy óra múlva esni fog, hideg lesz és fúj a szél. A gipsz ugyan megköt akár plusz öt fokban is, de ilyen hidegben kellemetlen hidegben dolgozni. Az időjárással alapvetően szerencsém volt. Szép időben a templom melletti szabad téren dolgoztam, ahonnan nagyon szép kiáltás van a hegyekre. Ez a templom melletti rét volt életem legszebb műterme. Minden alkalommal rácsodálkoztam arra, hogy milyen magasak a környező hegyek. Ilyen látványos szabadtéri műteremben dologzni fantasztikus és felejthetetlen élmény önmagában is, de a család vendégszeretete, a szép táj, a sok érdekesség, amiről meséltek nekem, örök emlék marad.