Tájélmény és Léttapasztalat
Máthé Andrea megnyitószövege, Péterfy Ábel tihanyi apátságban rendezett kiállítására.
az országút folyóirat online változatában megjelenő ,Máthé Andrea cikke.

2026. május 26.
Tájélmény és léttapasztalat
Festményei nézőinek többsége számára sajátos ismerősség érzését hozzák felszínre, ami egyfajta „aha-élményt” is jelent, összefonódva egy „mintha-azonulással”: felismerése a közös életérzésnek, élettörténetnek, amely az esztétikai tapasztalatot és a léttapasztalatot egyaránt magában foglalja.
Péterfy Ábel képei a magától értetődőség festményeinek mutatkoznak, de éppen emiatt is tudhatjuk, hogy mesterségbeli tudás rejlik abban, ahogy a festő a látványt képpé alakítja, hogy éppen azt a jelenetet, részletet, a szem számára még felfogható részt teszi fel a vászonra, amely az egész érzetét kelti. Festményei így ’pars pro toto” képek, a teljességet képesek megjeleníteni.

Breughel 2026
„A tájtapasztalat gyakran összekapcsolódik a természeti szép élvezetével” – írja Radnóti Sándor, és Péterfy Ábel festményein ehhez intenzív és elementáris léttapasztalat is tartozik, amellyel képei szinte ugyanazt a meghatározatlan, végtelenre utaló érzést tudják kiváltani, mint a táj szemlélése: egzisztenciális és esztétikai (szépség) tapasztalatunk rendkívüli hasonlósága találkozik befogadói mivoltunkban, amely közös emberi tapasztalat.

Jégen 2021
Mindamellett, hogy a táj és a természet témája több évszázados festészeti hagyományhoz kapcsolódik, Péterfy Ábel festményei radikálisak: ez a tradíció radikálissá vált, válik a digitalizált, mesterséges, elektronikus világban, mert ellenemegy, ellenemond ennek a művileg alkotott műuniverzumnak. Nem városi neon- vagy kékfényeket, nem fényezett autófelületeket, nem zsúfolt utcai jeleneteket fest, hanem a vizet, a vitorlákat, a havas hegyeket síelőkkel, a szabad jégen korcsolyázókat, a szabad térben mozgókat, az ég fedte pályán teniszezőket: a tájban az embert is megjeleníti, de nem mellékszereplőként, hanem mellérendeltként, ekként egyenrangúnak tekintve őket.

Napelem 2006
Sajátos ez a látás- és megközelítésmód, hiszen így nem alkalmaz staffázst, nincs melléktéma, hanem minden főtémaként jelenik meg, anélkül, hogy ez zavart okozna a képmezőn. Sőt, inkább áttekinthetővé válik a képsík azáltal, hogy egyéni ritmust, ismétlődéseket hordoz a tárgyak, figurák és az „üres helyek” között. Ezzel olyan festői-festészeti világot hoz létre, amelyet áthat a harmónia, arányosság, és ezáltal lesz széles, tágas a horizont. Mindez könnyedséggel, magától értetődőn jelenik meg a képfelületen, de valójában ez a komolyság könnyedsége vagy a könnyedség komolysága, mert láthatóan átgondolt képszerkesztést, festészeti gondolkodást tükröz. A tengert ábrázoló festményén a lelassuló vízhullámon áttetsző homokfelület megfestése vagy a Brueghel-kép – Vadászok a hóban (Jagers in de Sneeuw),1565 – parafrázisa bepillantást enged abba, hogy a tudatosság, a kreativitás, a hagyomány tisztelete és az egyéni invenciók hogyan szövődnek össze nemcsak ezeken, de más formában és megjelenésben többi képén is.

Seregélyek 2020
Csendes, visszafogott humor is megjelenik a derű és az öröm mellett Péterfy Ábel festményein: a fektetett nyolcas végtelenített útján ballagó tehenek humoros és sokrétű szimbolikája ennek a legegzaktabb megjelenítése, vagy például a tajcsi-sorozat képein is átsugárzik. Ebből a nézőpontból érzékelhető leginkább, ahogy a belső tapasztalatot a személyiség képi retorikájával és optikai tapasztalatával össze tudja kapcsolni.

Vitorlások 2026
Ahogy minden festészetnél, úgy Péterfy Ábel munkáinál is megkerülhetetlen a színek és a fény megjelenítésének kérdése-megoldási lehetőségei. Képei legtöbbjén a fény áthatja az egész képfelületet: nem tudjuk pontosítani a fény forrását, de érzékelhető valamiféle átragyogás, átfénylés a képmezőn, amely az egész képet áthatja, megvilágítja (vagy éppen áttetszővé teszi, például az uszodás képeken). A színek használatánál az élénk, tiszta színeket részesíti előnyben, közülük is – témái által is meghatározóan – a kék színt, és szinte a kék összes változatát, árnyalatát, rezdülésnyi módozatait. A Balaton vízfelületének változatosságát és egyben mindannyiunk emlékezetében élő sajátos türkizkékjét-zöldjét ismételhetetlen pontossággal, rezonanciával festi meg.

Sí 2023
A magyar művészettörténetben Egry József kapta „a Balaton festője” állandó jelzőt. Úgy vélem, ezt kiegészíthetjük azzal, hogy Egry „a Balaton festője a XX. században”, mert ez az epitheton ornans láthatóan így módosul: „a XXI. században Péterfy Ábel a Balaton festője”.
Péterfy Ábel festményein maguktól értetődőnek tűnő témák jelennek meg: a Balaton vize-jege, tájai, vitorlásai, korcsolyázói, az uszoda kifeszített víztükre, felrajzolt csíkozású medencéje, teniszpálya játékosokkal, madarak vonulása az égen: a természetes élettér teljessége. Azonban elgondolkodtató, hogy mindez látszólagos evidencia, a képek felszíne csupán, mert valójában nem tájképeket vagy életképeket fest, nem realista vagy naturalisztikus ábrázolásmódot alkalmaz, hanem festményeinek tárgyaival, témáival a végtelenre és a határtalanra utal.

Vitorlás 2021
Festészetére jellemző a vizuális narráció, de túl is lép a narratív festészet határain, „megállítja az időt”, időtlen, időn túli jeleneteket fest. Az a festés- és szemléletmód, ahogyan az élénken élő színek, hangulatok, mozdulatok, autentikus és lényegi lét felvillantásai megjelennek képein, az közvetlenül láthatatlan, Péterfy Ábel festményein mégis érzékelhetővé válik.
Képek a művész archívumából, engedélyével.
Péterfy Ábel Élettér című kiállítása június 7-ig látható a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeum Galériájában (8237 Tihany, I. András tér 1.).
#kiállítás #festészet #Tihanyi Apátsági Galéria
Debreceni Balázs
Kő-gazdag Michelangelo?
A művészettörténet-írás újhulláma különös, már-már Disney-rajzfilmfigurát, vagy Molière drámákból ismerős irodalmi alakot próbál ránk erőltetni: a „Kőgazdag Michelangelót”.
Takáts Fábián
Karmok, mancsok akcióban
Ódor Bence legfrissebb képsorozatában mancsos lények pottyannak a vidéki létforgatagba és a székesfőváros szegleteinek derűs, hiperreális világába. Felbukkannak az édesded napfényben sziporkázó tömbházak zöldfelületein, piknikplatzain vagy éppen a főút száguldástól egyneművé váló színterein is elénk pattannak.” (Tayler Patrick)
Erős István
Reduktív narratívák
Könnyű helyzetben vagyok, hiszen nem szükséges bemutatnom a ma itt kiállító Ferencz S. Apor alkotói, oktatói és művészetszervezői munkásságát – mindannyian ismerjük azt. A jó kiállításmegnyitó szöveg rövid és keretező: kapaszkodót ad a nézőnek, hogy elinduljon egy olyan fonalon, amelynek felgöngyölítésével közelebb juthat a művész által kódolt üzenetek dekódolásához.

AZ ORSZÁGÚT MEGJELENÉSÉT
A KULTURÁLIS ÉS INNOVÁCIÓS MINISZTÉRIUM TÁMOGATJA
ImpresszumKapcsolatMédiaajánlat
Általános szerződési feltételekAdatkezelési tájékoztató


