Tanulmány a Bárka folyóiratban

Tar Sándor közismerten a periféria szerzője, aki főként olyan társadalmi csoportokról ír, melyeknek nincsen képviselete, melyeknek tagjai nem képesek magukat megmutatni (Esterházy Péter elhíresült mondata is ezt hangsúlyozza: „Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud"), mert a társadalom, az emberi világ végein élik életüket. Ugyanakkor ezeken az úgynevezett perifériákon is kialakulnak a közösségek, melyekhez tartozni mégiscsak valamiféle biztonságot, védelmet jelent. Ezekből a csoportokból „kiűzetni” a legnagyobb veszteség, mely a tárgyalt szövegek közül az első kettőben súlyos tragédiával is végződik. A gyermekkorból a felnőttkorba épp csak átlépő hősök beavatáson esnek keresztül, ezek a beavatások teszik/tennék lehetővé a csoporthoz való tartozást.