Tanulmány Kovács Imréről

Történetírásunk, népi és szociográfiai irodalmunk jelentős alakjainak egyikeként tartja számon Kovács Imrét. Saját korában szemléletformáló művekkel hatott a közgondolkodásra, amelyek közül a Néma forradalom című alapvető munkája volt az egyik legjelentősebb. A politikai életben is érvényre juttatta nézeteit kiterjedt és intenzív mozgalmi tevékenységével: részt vett a falukutatók mozgalomában, a Nemzeti Parasztpárt megszervezésében, a Márciusi Front alapításában és működtetésében, az ellenállási mozgalomban, azután pedig az ún. demokratikus emigráció kezdeményezésében. Emigrációs évei idején nemzetközi összefüggésekben gondolkodott a magyarság sorsáról. A közép-kelet-európai események naprakész és alapos szakértőjének számított az emigráns politikusok között. Higgadtan és mértéktartóan azon dolgozott, hogy kisebb eredmények elérésével elviselhetőbbé válhasson a magyarországi élet, s elkezdjen lazulni a diktatórikus elnyomó rendszer. 

Az elmúlt negyed évszázadban Borbándi Gyulától (München),  Gyallay-Papp Domokostól (Torontó), Csicsery-Rónay Istvántól (Washington) és Vajay Szabolcstól (Vevey) gyűjtött dokumentumok alapján írtam meg a tanulmányt.