Tanulmány Tar Sándor kötetéről a szeptemberi Hitelben

A Lassú teher néhány írását kiemelve jól látható, hogy a problémás, tekintélyként, védelmezőként funkcionálni nem tudó apákkal azonosulni ugyanolyan zsákutca, mint lázadni ellenük. Az agresszió átvétele, az incesztussal történő azonosulás nemcsak az apák, hanem a fiaik tragédiája is, ugyanúgy, ahogyan az apa elleni lázadás, az apa szimbolikus vagy nagyon is valóságos elpusztítása. Bár a „hatalomátvétel”, az apai tekintély lerombolása után minden novella nyitva marad, azért az mégis látható, hogy a felsorolt történetekben szereplő fiúkra nem vár nagy jövő, részben éppen amiatt, ahogyan ezt a tekintélyt átvették. Ahogyan a kötet zárómondata is aláhúzza: „Nem volt már semmi értelme.” A tekintélyrombolás, a felnőtté válás legtöbbször olyan abszurd módon történik, hogy esély sincs a kilépésre, a modellváltásra, a fejlődésre, csak a folytatásra, annak a kilátástalan életformának a követésére, melyet a trónfosztott apa rájuk hagyományozott.