Tanulmány Tar Sándor prózájáról

 "Már ez a néhány példa is egyértelművé teszi azt, hogy Tar írói világában sokkal több van a puszta valóságábrázolásnál, az egyszerű, tárgyilagos leírásoknál. Ezzel együtt írásai ebben a kötetben sem csupán szociográfiák, társadalomrajzok, hanem az emberi kapcsolatokat, a transzcendenshez fűződő viszonyt is értelmező szövegek. Helyszínei továbbra is a gyár, a tanya, szereplői félresiklott sorsú, alkoholba vagy betegségbe menekülő emberek, a társadalom számkivetettjei, de ebben a kötetében már nagyon hangsúlyosan ott van Isten keresése, a transzcendencia hiányának keserű tapasztalata is. „Annyi mindent el kellene mondani, hogy az ember bele ne rohadjon"- és Tar fiktív hősei mondják is, mesélik szenvedéssel, kiszolgáltatottsággal teli hanyatlástörténeteiket, de a kimondás nem segít megérte(t)niük velük saját történeteiket, nem hoz megkönnyebbülést, feloldozást: nem segít rajtuk sem ember, sem Isten."