Tanulmány Tar Sándorról a Magyar Művészet folyóiratban

A tanulmány Tar Sándor Ház a térkép szélén című elbeszélését elemzi. 

Részlet a tanulmányból: "A szövegben nemcsak az ember által alkotott és lakott terek (major, tanya, ház, kút, udvar stb.) elviselhetetlenül nyomasztóak, hanem a mindezt magában foglaló természeti táj, a hőségtől remegő, kietlen alföldi puszta is, melyet az egyik szereplő „alattomos vidéknek” nevez. „A pusztában olyan az ég, ha tiszta, mint egy alacsony, kék boltozatos mennyezet, egyáltalán nem látszik távolinak a messzi” – teszi hozzá az elbeszélő. Az alacsony égbolt mintegy búraként borul a vidékre, még nyomasztóbbá és fullasztóbbá téve azt. Furcsa és ellentmondásos hely ez a hortobágyi puszta, mely a szövegben metafizikai dimenziókat is kap. Végtelenségével a szabadság érzetét is kelthetné, Tar Sándornál azonban ez a végtelenség éppen az ellenkezőjébe fordul, bezártsággá válik, hiszen ami végtelen, azt elhagyni is lehetetlen. Ez a puszta olyan hatalmas és végtelennek tűnő a hely, hogy nem lehet elmenekülni, legfeljebb csak eltévedni benne. Hatalmas kiterjedése nem a szabadságnak kedvez, megjegyezhetetlenül egyforma terei csapdába ejtik az ide vetődött látogatót."