Tasnádi István: Kartonpapa

Fekete komédia

Éva: (nevet) Hát, Jucikám, ezt csak magadnak köszönheted, már bocsánat!
Juci: Mit?
Éva: Vagy hát magatoknak, mert ugye Karcsi is, meg az ő nevelési elvei... Mindig mondtuk Miklóssal, hogy nem lesz jó
vége.
Juci: Minek nem lesz jó vége, Évikém?
Éva: Mindegy, hagyjuk, nem akarok erről beszélni!
Juci: De hát már beszélsz!
Éva: Hát hogy mindent ráhagytok a kislányra, már a születésétől kezdve így volt! Évekig veletek aludt a nagyágyban...
Juci: Csak az első évben!
Éva: Mi a második héten kiraktuk Zsoltit a kisszobába. Akárhogy bömbölt, nem mentünk be. Aztán egy idő után nem
bömbölt.

"Ide vezet a nagy szabadság."
(közép-európai szólás)

Tasnádi István fekete komédiája a veszteségélményt analizálja hol drámai, hol komikus eszközökkel. Éva, a darab egyik szereplője, nemrég veszítette el férjét, Miklóst, ám képtelen feldolgozni ezt a helyzetet, ezért úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, mintha a férfi még mindig élne. Éváék vendégségbe hivatalosak Éva testvéréhez, Károlyhoz, és annak kulturált, értelmiségi, felvilágosult családjához. A vacsora célja, hogy megbeszéljék, miképpen osszák el a családi vagyont, ezzel szemben váratlanul elszabadulnak az indulatok, és hirtelen minden a visszájára fordul. - írja Tasnádi István a groteszk, vicces "mese"homlokára. A darab alapfelvetése: mennyire vagyunk autonómiára képesek - úgy, mint egyén, és úgy, mint közösség. Vannak bizonyos kötelezően követendő rendszerek, mechanizmusok, amelyek működtetnek házasságokat, szülő-gyerek kapcsolatokat - akár jók ezek, akár rosszak. Ha felbukkan azonban egy olyan személy, hívhatjuk agresszornak, aki befolyása alá vonja a környezetét, akkor igenis felelőssé tehető a környezet is, amennyiben hagyja a helyzetet elfajulni.