Térkutatások összefoglaló

A kutatás kezdetén áttekintettem Nyugat-Magyarország szinte összes városának térképét, tereket keresve. Urbanisztikai értelemben vett terek után kutattam, melyek térfalakkal határoltak. A megdöbbentő tény, hogy sok városnak hívott településünkön ilyen csak egy van vagy egy sincs. Vannak ugyan utcaterek, melyek térfallal határoltak de sokszor egy fő tér vagy egyéb tér e szövetekben alig vagy egyáltalán nem rajzolódik ki.Sok a térkezdemény, térdarab a valahol megszakadt, elakadt történet.

A gyűjtés azt mutatja, hogy több jelentős tér csak történeti városainkban fordul elő. A térrel rendelkező városoknak két típusa található, az egy vagy két térrel rendelkező „térszegény” városok, illetve az összefüggő térszövettel rendelkező városok.

A másik eredmény, hogy az 1990 után létrejött városok esetében- mely időszakban városaink száma 190-340-re változott - elmondható, hogy e települések többségén nem található olyan összefüggő városi szövet, mellyel érdemben lehetne foglalkozni. E települések nagyon fiatalok, illetve sokszor egyes városok agglomerációjaként duzzadtak fel s nyertek városi rangot. Sokszor egyáltalán nincs városias terük, vagy ha van az kialakulatlan térfalakkal rendelkezik. A kutatás pedig a városi tér urbanisztikai értelemben vett értékes példáit keresi így a továbbiakban úgy döntöttem az 1990 utáni városokat nem vizsgálom.

A városiasság alapvető feltétele egyfajta népsűrűség is, emiatt Dunántúl áttekintése után, úgy ítéltem meg, hogy a 10- 15.000-es lakosságszám az az a mutató, mely felett általában létrejönnek városias terek. Ezzel egybecsengett az a tény is, hogy 1990 után keletkezett új városaink - melyek az utóbbi 30-40 év termékei - sokszor nem rendelkeznek ekkora népességgel - ez időszakban egészen kis lélekszámú települések is kaptak városi rangot.

Vannak olyan kisebb lélekszámú településeink, melyben mégis térsűrűség kimagasló, ennek jó példája Kőszeg ahol épp átlépjük a 10.000-es határt mégis számos tér található.

A kelet-magyarországi települések vizsgálatát már e két kritérium felett folytattam azaz csak 10.000 fő feletti illetve az 1990 előtti városokat vizsgáltam.

A magyar városfejlődés téralakító volumenét tekintjük két nagy korszak jelentős. Az első középkori városaink kialakulása, melyekben az első zárt struktúrák megjelentek. A második jelentős pedig a 19. századi városalakítások, melyekben sokszor a belső városmagok sűrítése, városiasítása történt meg. Ebben az időben született az általam 100x100 méteresnek elnevezett tömbtér típus, mely egy nagyméretű központi térrel gazdagította sok addig térszegény vagy tér nélküli városunkat. Ekkor sűrűsödnek be illetve magasodnak fel nagyobb városaink belső magjai is. E kor jelentős lenyomatot hagy több város térszerkezetében, tömbök elbontásával, szélesítéssel új  terek alakulnak, a meglévők bővülnek.

A barokk és a reneszánsz jellegzetes téralakításaiból nagyon kevés fellelhető Vácott  ill. Esztergomban találjuk a két egyébként önmagában grandiózus teret.

Jellegzetes modern főtereink újvárosainkban  Kazincbarczikán (szocreál), Ózdon, Ajkán, Dunaújvárosban, Salgótarjánban alakultak ki vegyes minőségben.

Ma városiasodásunk szinte csak közigazgatási jellegű. Két típus írható le az egyik nagyvárosi agglomeráció által felduzzadt alvó kisvárosok, a másik a valamilyen céllal várossá nyilvánított addig elmaradt települések, melyek nem mutatnak hirtelen lakosságszám növekedést.

Ami e két típusról közösen elmondható, hogy dacára a népességnövekedésnek vagy csak a település  prosperitás növekedésének a város fejlesztése nem jár az urbanisztikai értelemben vett terek számának növelésével.

Az is elmondható, hogy a meglévő térkezdeményeink térré formálása sem jelenik meg célnként kivéve egyes nagyvárosi eseteket, ahol a térfalképzés felmerül.

Kérdés persze lehet az, hogy szükségünk van-e urbanisztikai értelemben vett terekre és azok létrehozhatók-e létrehozandók-e.

Számos köztér megújítás kisebb települések esetében az adott központi helyzetben lévő tér vagy inkább térhelyzet burkolását térépítészeti módszerekkel való kezelését jelenti.

Ma amikor az információs társadalom fénykorában a közterek úja fontosságot kellő dimenziót nyertek jó lenne újra egy ilyen téralakító hullám söpörne végig városainkon. Egyelőre azonban azt látjuk, hogy annak ellenére, hogy a 2000-es évek elején majd most újra Magyarországon építési boom van e terek fejlődése alakulása, nem folytatódik.