természet/forma/asszociáció

természet/asszociáció/forma

Projektmunkám következő állomása, az "asszociáció-ki a valódi alkotó" kérdéskörével foglalkozik.

A természetben véletlenszerűen kialakult formák munkában egyfajta asszociációs kísérlet kiindulópontjaivá válnak. Egy letört fatörzs, egy elkorhadt ág vagy egy szabálytalan alakzat könnyen felidézhet emberi testet, állati formát vagy valamely ismerős tárgyat. Ezek az asszociációk azonban nem konkrét megfelelések, hanem a néző saját képzeteiből születő felismerések.

A fény, a kivágás és a nézőpont ezáltal kiemeli a természetben talált formát eredeti környezetéből és történetéből. A fa többé nem pusztán egy erdőben talált, elpusztult növényi rész, hanem önálló képi objektummá válik. A fotográfiai beavatkozás tehát egyfajta átértelmezés: a természet létrehozza a formát, a fotográfia pedig új kontextust és jelentést ad neki.

Ebben az értelemben a munka nem a természet dokumentációjaként működik. Sokkal inkább a természetben való keresés és a megtalált formák újraértelmezésének folyamata válik fontossá. A véletlenül létrejött forma és a tudatosan létrehozott fotografikus kép között egyfajta párbeszéd alakul ki. A természet létrehozza az alapformát, a fotográfus pedig a kiválasztással, a nézőponttal, a kivágással és mindenekelőtt a világítással új jelentést ad neki.

A végső vizualitás így elemeli a formát eredeti történetéből, miközben nem semmisíti meg azt teljesen. A faanyag nyomai, rostjai, sérülései és szabálytalanságai továbbra is láthatók maradnak, de ezek már egy új összefüggésben kezdenek működni. A természet tárgya és a róla kialakított kép között létrejövő távolság pedig lehetőséget ad arra, hogy a néző saját asszociációival töltse ki a látványt.