Tolvaj Zoltán befejező novellája a Prae.hu Helyzetjel c. tárcarovatában
Őrzők // A Prae irodalmi folyóirat Helyzetjel című prózasorozatában Tolvaj Zoltán friss tárcája egy belvárosi lomtalanítás keretéből kiindulva bontja ki a Kádár-korszak jellegzetes és személyes külvárosi attribútumait
Részlet Tolvaj Zoltán Őrzők című autofikciós tárcanovellájából, amelyben az ezredforduló utáni belváros egyik kaotikus lomtalanítási díszletéből egy éles váltással átugrunk a 80-as 90-es évek külvárosi gyerekbandáinak egyszerre nosztalgikus és derűs, de egyben fenyegető és hányattatott közegébe...
"Gyűjtöttünk üdítős kupakot, értéktelen bélyegeket, rovarokat, söralátétet, csokipapírt, matricát. Voltak eredeti matchboxaim is, valódi medzsóim, de hamar elhordták az utcabeli gyerekek. Nem bántam, mert kissé szégyelltem, hogy velük ellentétben elég sokszor láttam a tengert. Amikor ez utóbbira követeltek bizonyítékot, szép sorban leraktam eléjük a kagylóhéjakat, amiket anyám szekrényéből csórtam. Szépen zsebre tették mindet, de csak addig voltam szavahihető, amíg a készlet tartott. [...] Néha találtunk a kiserdőben egy-egy elhagyatott autóroncsot. Volt, amelyik teljesen kiégett, de akadtak ép állapotban maradt tragacsok, amiket akkurátusan szétvertünk fatuskókkal. Nem tudtuk feldarabolni és elvonszolni, de így is jól alakult a szünidei vasbiznisz. Sokat fagyiztunk az apróból. Egyszer megpróbáltuk csúnyán átvágni a MÉH-est, aki egy goromba, csapott tarkójú neandervölgyi ember volt."
A teljes szöveg az alábbi link alatt ingyenesen elolvasható: