Tornyok, arcok, maszkok

Kurátor: Szabó Noémi művészettörténész

Vajda Lajos (1908–1941) a 20. századi magyarországi művészet kiemelkedő alakja, akinek páratlan és egyedi képi világa elválaszthatatlan Szentendre városától. Azonban munkássága nem tartozik a legkönnyebben megközelíthető életművek közé. Olyan utakon járt, ahova „nálunk emberfia nemigen teszi a lábát" – írta róla értő kritikusa, Kállai Ernő még 1943-ban. A halála óta eltelt nyolcvannégy évben könyvtárnyi szakirodalom, elemzés, kutatás foglalkozott alig másfél évtized alatt kibontakozó művészetével, azonban korántsem sikerült felfejteni művészi szemléletének összes aspektusát. Vajda Lajos olyan váteszi érzékenységgel és magas szintű intellektuális nézőpontból rezonált saját, ambivalens korának jelenségeire, amelynek aktualitása semmit sem vesztett erejéből és hitelességéből az elmúlt évtizedek során. Sőt, utolsó szénrajzainak mély drámája, univerzális kalligráfiája mintha felénk, a jövőbe mutatna.

A Tornyok, arcok, maszkok című kiállításon Vajda Lajos páratlan életművének kronologikus alakulásával ismerkedhet meg a látogató, a korai stúdiumoktól, a transzparens rajzokon át egészen az életmű lezárását jelentő nagy szénrajzokig bezárólag. A kiállítás mellékszálaként bemutatjuk a Vajda Múzeum történetét, a nemrégiben újrafelfedezett Haluskai-tanya izgalmas nyomozását, és vetítésre kerül a 2018-ban készült Vajda: Világok között című videóinstalláció (Horváth Dániel és Gerhes Gábor munkája), amely látványos vizuális megoldással mutatja be Vajda Lajos képi gondolkodásmódját. A kiállításon kortársak írásaival és szövegeivel idézzük meg Vajda Lajos alakját, személyiségét és művészi hitvallását.