Tudományos konferencia-előadás: Csábításformák és megkísértettek: példázat-ifjak a csíksomlyói misztériumdrámákban (XVIII. század). címmel A lelkiségi és a világi irodalom, illetve művészet egymásra hatása a magyar régiségben c. konferencián

A csíksomlyói színpadról Adolescens (1744), Dagobertus (1756), Volfgangus (1760), Gazdag, Sigismundus, Ludivicus, Dexterillus és Charitatillus (1771), valamint a Gazdag (1777) történetén keresztül mutattam be a csábítás formáit, az elkövetett vagy csak sejtett bűnök típusait.

Kapcsolódó személyek:

Konferencia-meghívó: https://okgyk.katolikus.hu/inc/irasok/ELKH_PPKE.pdf

A konferencia program- és rezüméfüzete: https://www.oszk.hu/sites/default/files/BILK_konf_0413_15_Programf%C3%BCzet.pdf

Tudósítás a szimpóziumról: https://www.oszk.hu/hirek/xvi-lelkisegtorteneti-konferencia

Összefoglalás

A csíksomlyói ferences gimnázium színpadán a XVIII. században bemutatott misztériumjátékokban a bibliai és az allegorikus szereplők mellett a színjátszó korosztályt megjelenítő allegorikus figurák is felléptek. A drámaírók gyakran alkalmazták a moralitás nyújtotta eszközöket: valóságos, hús-vér emberként szerepeltették az erényeket, ördögöket és a bűnöket a színpadon. Ezeket a jeleneteket beillesztették Krisztus szenvedéstörténetébe egy-egy szcéna erejéig. A hét főbűn álságos tevékenységeire és az erényekkel való vitájára szép példát találunk az 1764. évi passiójáték keretében. Példázatként egy-egy gimnazista korú ifjú jelenítette meg a legtöbbször a testi szerelem lehetőségével vagy kisebb részben anyagi javakkal megkísértett ifjút, aki vagy megtért Jézus Krisztus szenvedését látván, vagy elutasította az erényes útra való (vissza)fordulás lehetőségét. Az előadásban Adolescens (1744), Dagobertus (1756), Volfgangus (1760), Gazdag, Sigismundus, Ludivicus, Dexterillus és Charitatillus (1771), valamint a Gazdag (1777) történetén keresztül mutattuk be a csábítás formáit, az elkövetett vagy csak sejtett bűnök típusait és a megkísértett exemplum-ifjak sorsát.