Ugye megvársz odaát?

A kiállitást megnyitja: Fejér János

“Mi már a végén vagyunk. Ez ellen nincs mit tenni. Van aki még tagadja, nem fogadta el és van aki már teljesen bele tudott nyugodni az elmúlás gondolatába. Így, vagy úgy mi már megkaptuk ami jár, és feléltük azt, amit az ég

adott nekünk.” -Ez az idézet egy idős hölgytől származik, akivel

az anyag készítése során volt szerencsém beszélni.

A sorozat alapgondolata az elmúlás és az élet utolsó szakaszának kutatása. Nem feltétlen válaszkeresés a célja,

hanem nyitott kérdések feltétele, amik erősen szubjektív és emberenként változó válaszokat kaphatnak. Mi lesz a

végén? Hogy kezeli az ember a halál gondolatát?

Ezek mind olyan feltevések, amivel az emberek túlnyomó többsége nem szeret, vagy egyszerűen nem akar foglalkozni,

pedig mindig is ott volt és mindig ott lesz ez a téma a levegőben.

A sorozat több idősek otthonában készült, aminek az indoka egyszerű. Sokféle, de mégis ugyan abban a

helyzetben élő emberrel tudtam találkozni és beszélni, valamint az idegen, új környezetek is építő jelleggel hatottak a

fotográfiákra.

Anyagom célja, hogy olyan gondolatmenetet indítson el a nézőben, amivel talán közelebb tud kerülni a tények

elfogadásához, valamint azokhoz az emberekhez, akik az elmúlás folyamatán mennek végig.

Egyetlen kérdés van, amit szeretnék, hogyha minden néző feltenne magának, ami a következő, Látjuk-e a

szépséget az elmúlásban, vagy csak egy nyomasztó végzetet festünk magunk elé?