Van úgy, hogy nincs más, csak a semmi,
megfognék egy kezet, de nincsen benne senki;
madarat látok, elrepül előlem,
szárnycsapása marad csak a levegőben.
Van úgy, hogy nincs más, csak a semmi,
arc villan a telóban, így készül a szelfi,
önmagát fotózza, majd posztolja bátran,
azt hiszi, tovább él az örökkévalóságban.
Van úgy, hogy nincs más, csak a semmi,
kit anya szült, így vagy úgy, az életét menti;
ki fiatal, ki idős, ajkán ül egy szócska,
mindenre azt feleli, ez itt már csak ócska.
Van úgy, hogy nincs más, csak a semmi,
könnyek tavát hosszában általúszni.
Csalán-csokrot szedek, hadd csípjen a bánat,
éjjel már csak a semmi fáj, a valami még várhat.
