Város és Kultúra

A várostörténeti kutatásokban a köztéri fák többnyire a kertkultúra, a városrendezés vagy a zöldinfrastruktúra mellékszereplőiként jelennek meg. Előadásom ezzel szemben abból indul ki, hogy Békés vármegye kisvárosi fái a helyi identitás, a közösségi emlékezet és a városi önreprezentáció hordozói. Elméleti és módszertani háttérként Sonja Dümpelmann Seeing Trees című munkájára támaszkodom, amely New York és Berlin utcafáinak történetén keresztül mutatja be, miként kapcsolódnak össze a városi fák a térhasználattal, a várostervezéssel, valamint politikai és társadalmi konfliktusokkal.

Kutatásom fő kérdése, hogy miként válnak egyes köztéri fák, fasorok, ligetek és famatuzsálemek a helyi történeti emlékezet és kulturális örökség részévé, illetve kik azok a helyi szereplők – önkormányzati döntéshozók, városüzemeltetők, értéktárbizottságok, civil szervezetek és más egykori és jelenlegi társadalmi elitek –, akik e jelentéseket létrehozták, hozzák vagy újraértelmezik. Kutatásomat interdiszciplináris módszertannal, levéltári és helytörténeti források, térképek, képi anyagok, adatbázisok, terepbejárások, interjúk és megfigyelés segítségével végzem.

Nagy-Laczkó Balázs előadása esettanulmányokon keresztül mutatja be, hogy a fák ültetése, nevesítése, védetté nyilvánítása, pótlása vagy eltűnése miként vált és válik egyszerre városüzemeltetési, emlékezetpolitikai és kulturális cselekvéssé. Eddigi eredményeim szerint a köztéri fák története nem választható el a helyi elitképződés, a városkép, az örökségesítés és a mindennapi térhasználat történetétől.