Zalánpatak

Pár napja írtam a harmadik keményfalvi találkozóról, és talán kicsit borús hangulatú lett. Most viszont egy sokkal biztatóbb példát láttam arra, hogy nálunk is lehet értékeket megőrizve, a közösséggel együttműködve fejlődni.

Zalánpatakra menet azon gondolkodtam, milyen lesz az út, hogy érek oda. Nem számítottam arra, ami végül, a faluba érkezve fogadott. Az autót a falu szélén kellett hagyni egy útlezárás miatt, majd pár lépés után teljesen meglepődtem: nem aszfaltos út épül, hanem szépen lerakott kockakő.

A helyieket sikerült meggyőzni, hogy ez jobb megoldás. Érdemes újragondolni a falusi utak kialakítását, mert ma már másképp használjuk őket. Sok helyen az utakat megemelik, leaszfaltozzák, és mély betonsáncokat építenek melléjük. Ez azonban nem működik jól: a víz nem tud megfelelően elfolyni, így inkább a kerítésekhez és házakhoz jut, károkat okozva.

Esztétikailag sem szerencsés választás, és az épületek arányait is tönkreteszi. Például egy templom körüli fal az út megemelése miatt elveszítheti eredeti markáns megjelenését.

A kockakő viszont jobban elvezeti a vizet, és szebb is, kellemesebb látvány és érzés.

Gratulálok a zalánpataki közösségnek – jó példát mutatnak.