Bemutatkozás

KURUCZ Árpád (1979, Kerepestarcsa) 1998-ban végezte el a MÚOSZ fotóriporteri szakát. 2006–2015 között a Népszabadság, 2015-től a Magyar Idők, később a Magyar Nemzet munkatársa. A Getty Images és az Anadolu Agency hírügynökségeknek is dolgozik. Fontosabb díjak: Magyar Sajtófotó Pályázat kategóriadíjai, Munkácsi Márton-különdíjak, Ringier International Photo Award (2008), Picure of the Year International 1. díj (2010). Képei megjelentek a New York Times, a Time, a Getty Images, a Politico, a GUP Magazin, a Hot Shoe Magazin és számos hazai lap hasábjain. 2020-tól az Axioart kortárs művészeti galéria is kezeli a képeit. 2025 GUP Magazine FreshEyes Talent. A fotó, ahol a látvány ugyanolyan fontos, mint a látványon túli világ, ennek a két dolognak az egyensúlya, keresése a legizgalmasabb kérdés számára a fotográfiában. Olyan fotók, amelyek egyaránt érintetlenek tudnak maradni az időtől és a földrajzi távolságtól. A paradicsom meghódítása,avagy a másik – A „mi és az „ők” 1961 óta évente kétszer két hétre felállítják sátraikat a Bakonyban. Akkor vette kezdetét a különös játék. Cseh Tamás és három társa érettségi után, az iskolapadból kiszabadulva bevetették magukat a hegység sziklás, bő vizű patakokkal teli, vadregényes erdeibe, indiánöltözéket készítettek maguknak, megállapodtak néhány egyszerű harci szabályban, és együtt töltöttek pár napot a természetben, távol a főváros nyüzsgő életétől, bonyolult kapcsolat- és érdekrendszerétől. Az alapító fiúkból férfiak, férjek lettek, akik bevonták feleségeiket, majd hamarosan megszülettek az első indián gyerekek is. A kezdetben néhány fős táborban már több mint ezren megfordultak. A játék most nagyjából kétszáz tagot számlál. Így a tábor már valóban egy minitársadalomhoz hasonlít, amelyben újjáéledhet a hajdan Észak-Amerikában élő síksági népek világa. A célom ennek a minitársadalomank a bemutatása fotográfiai eszközökkel, vizuális megjelenítése ennek a párhuzamos világnak,ahova talán mindenki vágyik picit