Bemutatkozás
Dicső Eszter Nóra vagyok, a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán diplomázó hallgató. Munkáim középpontjában az érzékszervi tapasztalat, az emlékezet és az anyaghasználat összefüggéseinek interdiszciplináris vizsgálata áll. Kutatásom arra irányul, hogy a testi érzékelés miként rögzül emlékezeti lenyomatként, és hogyan alakul át az alkotói folyamat során materiális formává, amely már nem pusztán reprezentál, hanem maga is emlékezeti működéseket generál.
Alkotói gyakorlatomban az anyag nem illusztratív szerepet tölt be, hanem aktív jelentéshordozóként működik. Olyan médiumokkal dolgozom, amelyek egyszerre hatnak vizuálisan, taktilisan és időbeliségük révén is, ezáltal a befogadót érzékszervi szinten vonják be a művek működésébe. Kiemelt szerepet kap a csokoládé mint kísérleti médium, amely a szitanyomtatás és festészeti eljárások során egyszerre hordoz vizuális, anyagi és múlandó minőségeket. Sérülékenysége, átalakulása és bomlékonysága az emlékezet fragmentált és változó természetével állítható párhuzamba.
Munkáimban a test, az emlékezet és az anyag közötti kapcsolat feltárására törekszem. A fragmentált testképek, részlegesen hozzáférhető felületek és érzékszervi helyzetek nem az azonosíthatóságot szolgálják, hanem az észlelés bizonytalanságát és rétegzettségét teszik tapinthatóvá. Az emlékezés nem rekonstruáló, hanem folyamatosan újraformáló működésként jelenik meg.
Hosszabb távú célom olyan installatív és szobrászati munkák létrehozása, amelyekben az anyaghasználat, az érzékelés és az emlékezeti működés egymást erősítve jelenik meg. A művek nem lezárt narratívákat közvetítenek, hanem érzéki és temporális struktúrákat hoznak létre, amelyek a befogadó jelenlétével együtt aktiválódnak, és az egyéni valamint kollektív emlékezet közötti átmeneteket teszik érzékelhetővé.
Alkotói gyakorlatomban az anyag nem illusztratív szerepet tölt be, hanem aktív jelentéshordozóként működik. Olyan médiumokkal dolgozom, amelyek egyszerre hatnak vizuálisan, taktilisan és időbeliségük révén is, ezáltal a befogadót érzékszervi szinten vonják be a művek működésébe. Kiemelt szerepet kap a csokoládé mint kísérleti médium, amely a szitanyomtatás és festészeti eljárások során egyszerre hordoz vizuális, anyagi és múlandó minőségeket. Sérülékenysége, átalakulása és bomlékonysága az emlékezet fragmentált és változó természetével állítható párhuzamba.
Munkáimban a test, az emlékezet és az anyag közötti kapcsolat feltárására törekszem. A fragmentált testképek, részlegesen hozzáférhető felületek és érzékszervi helyzetek nem az azonosíthatóságot szolgálják, hanem az észlelés bizonytalanságát és rétegzettségét teszik tapinthatóvá. Az emlékezés nem rekonstruáló, hanem folyamatosan újraformáló működésként jelenik meg.
Hosszabb távú célom olyan installatív és szobrászati munkák létrehozása, amelyekben az anyaghasználat, az érzékelés és az emlékezeti működés egymást erősítve jelenik meg. A művek nem lezárt narratívákat közvetítenek, hanem érzéki és temporális struktúrákat hoznak létre, amelyek a befogadó jelenlétével együtt aktiválódnak, és az egyéni valamint kollektív emlékezet közötti átmeneteket teszik érzékelhetővé.
Iskolák
Magyar Képzőművészeti Egyetem
Jelenlegi Munkahely
not set
Hírek, Események