Szandtner (művésznév Szamosi Zsófia) Zsófia 2026
film- és fotóművészet
Bemutatkozás
Szamosi Zsófia vagyok, Jászai Mari-díjas színművész, színésztanár.
A Szolnoki Szigligeti Színház társulatában kezdtem a pályámat, majd 4 évig a Vígszínház tagja voltam. 2005 és 2015 között a Pintér Béla és Társulatához szerződtem, mert szerettem volna a klasszikus színházi irányból a kortárs magyar színház megújuló törekvései felé fordulni. Rendszeresen részt vettem a PanoDráma dokumentumszínházi előadásainak létrehozásában is, amelyek napjainkat feszegető társadalmi problémák feltárására irányultak.
2015 után pályám új szakaszba lépett, szabadúszóként kezdtem dolgozni, különböző társulatok és alkotók kortárs szemléletű projektjeiben veszek részt, de klasszikus színházi feladatok is megtaláltak. Igyekszem folyamatosan megőrizni azt a műhelyjellegű, alkotói szemléletet, amely kezdetektől meghatározó volt a számomra.
Az utóbbi másfél évtizedben a színház mellett egyre intenzívebben kapcsolódom a magyar filmhez és televízióhoz. Számos olyan projektben vettem részt, amely jelentős szakmai visszhangot kapott itthon és nemzetközi szinten. Szerepeltem Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmjében, amely 2017-ben elnyerte a legjobb élőszereplős rövidfilm Oscar-díját. Játszottam Sopsits Árpád A martfűi rém című filmjében, alakításomért a Magyar Filmkritikusok Díját és a Magyar Filmdíjat is megkaptam. Pályám egyik meghatározó filmes munkája Szilágyi Zsófia Egy nap című filmje volt, amelynek világpremierje Cannes-ban volt. Alakításomért több nemzetközi és hazai elismerést kaptam. Televíziós feladataim fontos állomása volt az HBO Terápia című sorozata, amely újfajta kamerás színészi jelenlétet igényelt. Egyedülálló filmszínészi feladattal néztem szembe a Berlinálén bemutatkozó animációs film, a Műanyag égbolt egyik főszerepében is, a Tündérkert című sorozatban pedig a hírhedt Báthory Erzsébet alakját keltettem életre.
Az utóbbi években a filmes munkáim során szerzett tapasztalatok arra ösztönöztek, hogy ezt a tudást megosszam a fiatal színészgenerációval, átadjak szakmai tudást, egyfajta érzékenységet, a figyelem képességét önmagunkra, a partnerre és a környezetre. A Budapesti Színészképző felkérésének eleget téve két éve oktatok filmszínészetet, és mivel idehaza ez kiaknázatlan területnek tűnik, ezért pályázatom egy komplex oktatási metódus kidolgozását célozza meg. A színészet számomra nem lezárt tudás, hanem folyamatos kutatás – és ezt a nyitottságot szeretném továbbadni a következő generációnak is.
A Szolnoki Szigligeti Színház társulatában kezdtem a pályámat, majd 4 évig a Vígszínház tagja voltam. 2005 és 2015 között a Pintér Béla és Társulatához szerződtem, mert szerettem volna a klasszikus színházi irányból a kortárs magyar színház megújuló törekvései felé fordulni. Rendszeresen részt vettem a PanoDráma dokumentumszínházi előadásainak létrehozásában is, amelyek napjainkat feszegető társadalmi problémák feltárására irányultak.
2015 után pályám új szakaszba lépett, szabadúszóként kezdtem dolgozni, különböző társulatok és alkotók kortárs szemléletű projektjeiben veszek részt, de klasszikus színházi feladatok is megtaláltak. Igyekszem folyamatosan megőrizni azt a műhelyjellegű, alkotói szemléletet, amely kezdetektől meghatározó volt a számomra.
Az utóbbi másfél évtizedben a színház mellett egyre intenzívebben kapcsolódom a magyar filmhez és televízióhoz. Számos olyan projektben vettem részt, amely jelentős szakmai visszhangot kapott itthon és nemzetközi szinten. Szerepeltem Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmjében, amely 2017-ben elnyerte a legjobb élőszereplős rövidfilm Oscar-díját. Játszottam Sopsits Árpád A martfűi rém című filmjében, alakításomért a Magyar Filmkritikusok Díját és a Magyar Filmdíjat is megkaptam. Pályám egyik meghatározó filmes munkája Szilágyi Zsófia Egy nap című filmje volt, amelynek világpremierje Cannes-ban volt. Alakításomért több nemzetközi és hazai elismerést kaptam. Televíziós feladataim fontos állomása volt az HBO Terápia című sorozata, amely újfajta kamerás színészi jelenlétet igényelt. Egyedülálló filmszínészi feladattal néztem szembe a Berlinálén bemutatkozó animációs film, a Műanyag égbolt egyik főszerepében is, a Tündérkert című sorozatban pedig a hírhedt Báthory Erzsébet alakját keltettem életre.
Az utóbbi években a filmes munkáim során szerzett tapasztalatok arra ösztönöztek, hogy ezt a tudást megosszam a fiatal színészgenerációval, átadjak szakmai tudást, egyfajta érzékenységet, a figyelem képességét önmagunkra, a partnerre és a környezetre. A Budapesti Színészképző felkérésének eleget téve két éve oktatok filmszínészetet, és mivel idehaza ez kiaknázatlan területnek tűnik, ezért pályázatom egy komplex oktatási metódus kidolgozását célozza meg. A színészet számomra nem lezárt tudás, hanem folyamatos kutatás – és ezt a nyitottságot szeretném továbbadni a következő generációnak is.
Hírek, Események